Munkavállaló anyák szigorú elbírálása

Annak ellenére, hogy mennyi mindent sikerült eddig elérniük a nőknek a munkavállalás terén, egyik csoportjuknak még mindig negatív sztereotípiákkal kell megküzdeni - ők az anyák. Egy amerikai tanulmányból most az is kiderült, hogyan ítélik meg munkahelyükön az apákat.

Az Ohio State University kutatói arra az eredményre jutottak, hogy a fiatal felnőttek szigorúbban bírálják el az anyákat, mint a gyermektelen nőket - ugyanakkor az apákkal szemben alacsonyabbak a követelmények, mint a nőkkel, illetve a gyermektelen férfiakkal szemben. A tanulmány a Journal of Social Issues c. szaklapban meg.

"Bár a nemi sztereotípiákat nem alkalmazzák olyan nyíltan és magától értetődően, mint 20-50 évvel ezelőtt, azért még mindig létezik negatív megkülönböztetés, és erre a dolgozó anyák munkájának értékelése igen jó példa" - mondja Kathleen Fuegen pszichológiaprofesszor, a tanulmány társszerzője. Az emberek magasabb igényeket támasztanak az anyákkal szemben (jóval magasabbakat, mint az apák esetében), mert az általános vélekedés szerint az anyák nem annyira elkötelezettek és a gyermekek miatt többet hiányoznak a munkahelyükről. Ezért aztán magasabb végzettséget várnak el egy nőtől, ha már gyermekeket szült.

A kutatásban két diákcsoport vett részt: 108 hallgató egy középnyugati, 88 diák pedig egy keleti parti amerikai egyetemről. A keleti parton tanulók valamivel idősebbek voltak (22 éves átlagéletkorral), míg a középnyugati diákok átlagos életkora 19 év volt.

A résztvevőknek azt mondták, hogy egy kezdő bevándorlási ügyvédi pozícióra jelentkezőt kell értékelniük az önéletrajza alapján. Minden résztvevő ugyanazt az önéletrajzot kapta, azzal a különbséggel, hogy a diákok fele férfinevet látott a jelentkezésen (Kenneth Anderson), másik felük pedig ugyanazokat az adatokat Katherine Andersonénak tudta. Ráadásul az önéletrajzok fele szerint a jelentkező egyedülálló és gyermektelen, a másik fele szerint pedig házas és két gyermekes szülő.

Az egyetemi hallgatók különböző skálákon osztályozták a jelölteket, többek között hozzáértésük, elkötelezettségük, alkalmasságuk szerint. Aztán el kellett dönteniük, hogy felvennék-e a jelentkezőt, illetve hogy alkalmasnak találják-e előléptetésre.
A kutatás végeredménye szerint a vizsgált egyetemi hallgatók egy adott pozícióra inkább alkalmaznának gyermektelen nőt, mint kétgyermekes anyát, akkor is, ha mindkét jelentkezőnek ugyanolyan a szakmai hozzáértése. Sőt, a kétgyermekes anya előrelépésre sem számíthat, ha versenytársának még nincsen gyermeke. Általában a szülőket a munkájuk iránt kevésbé elkötelezettnek és kevésbé megbízhatónak gondolták a gyermektelenekhez viszonyítva.

Meglepő eredmény viszont, hogy az apáknak kellett a legkisebb elvárásoknak megfelelniük, még gyermektelen férfitársaikhoz és a nőkhöz képest is. A kutatók előzetesen azt várták, hogy a dolgozó anyákkal szemben magasabbak lesznek az elvárások - ez be is bizonyosodott -, de azt nem látták előre, hogy bármi különbség lesz a gyermektelen férfiak és az apák megítélésében.

Az anyákat az előléptetés kérdésénél is kedvezőtlenül ítélték meg. "Ha a jelölt férfi, az előléptetésnél nem számít, hogy van-e gyermeke. Ha azonban nőkről van szó, határozottan számít, hogy anyáról kell-e dönten"- mondja Fuegen professzor. Szerinte a kutatást meg kell ismételni idősebb, tapasztaltabb résztvevőkkel is, de azt gyanítja, hogy az eredmények nem fognak jelentős eltéréseket mutatni. A keleti parti diákok - akik valamivel idősebbek voltak és több munkatapasztalattal rendelkeznek - pontosan ugyanúgy döntöttek, mint a fiatalabb középnyugati társaik.

Az eredmények azt mutatják, hogy a nemi sztereotípiák még mindig léteznek a munkahelyeken. Ezek a megkülönböztetések néha igen finoman jelentkeznek, de mögöttük az húzódik, hogy ma is elsősorban a családanya szerepet várják el a nőktől, a férfiaktól pedig azt, hogy tartsák el feleségüket és gyerekeiket - és ez bizony befolyásolja a megítélésüket a munkahelyükön is.