Robot a hóviharban

Különös ellentmondás, hogy a mesterségesintelligencia-rendszereknek gyakran az ember által ösztönösen, pillanatok alatt megoldott feladatok abszolválása jelenti a legnagyobb gondot. Alkalmasint komoly médiakampánnyal beharangozott robotok és egyéb masinák mondanak csődöt olyan esetekben, amikor semmi mást nem kellene tenniük, "csak" látni a környező világot.

A Homo sapiens magától értetődőnek tartja, és általában egy pillanatig sem gondolkozik el azon, mi mindent lát majd séta közben, az autópályán, munkába menet, metrón, villamoson. Nem készül fel rá, és csak akkor morfondírozik el rajta, ha valami szokatlant észlelt.

A zongoraszék is szék

A mesterségesintelligencia-kutatásban viszont a gépi látás az egyik legfőbb kihívás. "Hiába tanítjuk az adott rendszernek, például hogyan néz ki egy szék, a zongoraszéket akkor sem fogja felismerni" - magyarázza Michael Bowling, az edmontoni (Kanada) Alberta Egyetem Számítástudományi tanszékének tanársegéde. "Ezzel szemben, talán még soha az életben nem láttam egyet sem, de akkor is tudni fogom, hogy ráülhetek."

Márpedig Bowling nagyon is tisztában van vele, miről beszél. A felsőoktatási intézmény tucatnyi PhD-hallgatója ugyanis az ő irányítása mellett fejlesztette az egyik népszerű (hatvanas évekbeli rádiódrámában és tévésorozatban egyaránt megörökített) képregényfigura, a Zöld Lódarázs (Green Hornet) gúnynévre hallgató kettős személyiségű bűnöző-újságkiadó cimborája után Kato-ra keresztelt robotot. Elektronikus látó-, műholdas navigáló-rendszerrel, beépített számítógéppel és mesterségesintelligencia-szoftverrel igyekeztek minél ügyesebbé, mozgékonyabbá formálni.

Két keréken

A gépet december 13-án, az edmontoni Rundle Parkban tesztelték. Rosszul időzítettek, mert szakadt a hó. Kato a járdából kiálló szögeknek nézte a jókora hópelyheket, ami teljesen megzavarta a mozgását. Leállt, majd a havazás megszűntével, folytatta útját. Eredménytelenül, ugyanis eltévedt, nem tudta, mitévő legyen.

A három hónapos - problémamegoldásra fókuszáló - projekt "bemutatója" azért is számít érdekességnek, mert szinte csak jól működő, munkájukat majdnem hibátlanul elvégző, bohókásan de azért futó, táncoló, az akadályokat simán vevő robotokról tudósít a világmédia. Aztán sok esetben eltűnnek, nem hallunk többet felőlük. Vagy kezdeti stádiumukban óriási szenzációnak beharangozott projektekről, melyek nem fejeződnek be, az eget redeti elképzeléseknek csak csekély része valósul meg, és így tovább.

Kato természetesen nem látványos humanoid, hanem viszonylag egyszerű, ám meghökkentő küllemű, két keréken gördülő szerkezet. A Segway scooter-robotok fejlesztői által készített futóművet, kerekeket boltban vásárolták meg. A gépezet elvileg óránkénti huszonkét kilométer sebességgel süvít el a járókelők mellett. Tervezői elsősorban nem emberek, hanem elektronikus hardver szállítására szánják.

A hír folytatása az Agent Portal oldalán.