A tüdőrák lehetséges génterápiája

A terápiában és a diagnosztikában egyre komolyabb szerephez juthat a genetikai-genomikai tudás: több olyan DNS-szakaszt is azonosítottak, amelyeknek jelentősége lehet a kezelésben és a korai felismerésben.

A világon mintegy egymillió új tüdőrákos esetet diagnosztizálnak évente, Magyarországon is ez a leggyakoribb daganatféleség. A tüdőrákok prognózisa nagyon kedvezőtlen, a betegség kialakulásától számított átlagos öt éves túlélés mindössze 10% körül mozog.

A tüdő daganatos elváltozásait egyszerűsítve két fő csoportba sorolhatjuk: ún. kissejtes és nem-kissejtes tüdőtumorok. Ez utóbbiak az esetek mintegy 85 százalékáért felelősek. A tüdőrák "hagyományos" terápiájában - a műtéti megoldások kivételével - a daganatos sejtes örökítő anyagát (DNS-ét) célozzuk meg különböző vegyületekkel vagy sugárkezeléssel. A terápiában és a diagnosztikában komoly szerephez juthat azonban a genetika, több olyan DNS-szakaszt is azonosítottak, amelynek jelentősége lehet a kezelésben és a korai felismerésben. Az alábbiakban a p53 nevű fehérjét kódoló gén jelentőségét mutatjuk be.

A p53 fehérje (protein 53) a sejtek életének szabályozásában, a DNS javításában és az ún. programozott sejthalálban, az apoptózisban játszik szerepet. A p53 gén mutációját (átalakulását) a tüdődaganatok mintegy 50-70%-ban ki lehet mutatni, és feltehetőleg ez is szerepet játszik az ellenőrizhetetlen sejtszaporulatban.

A p53 mutáció kimutatása (és így a potenciális daganat felkutatása) tünetekkel még nem bíró egyének esetében nagyon fontos lehet. A tüdőrákok szűrésére jelenleg nem létezik elfogadott módszer, de hangsúlyoznunk kell a tüdőszűrésen való rendszeres megjelenés jelentőségét: a mellkasröntgen-felvételekkel felfedezett tüdőrákos betegek körében a betegség stádiummegoszlása kedvezőbb, és a sikeresen operáltak aránya duplája a panasszal felfedezettekhez képest (lásd korábbi, részletes összefoglalónkat).

Lipcsei kutatók egy olyan szűrővizsgálat kidolgozását tűzték ki célul, ami a kilélegzett levegőből fájdalommentesen mutatná ki a tüdő daganatos elváltozását a p53 gén mutációjának segítségével. Az eljárás során a vizsgált személy egy speciális ún. lélegzet-kondenzáló készülékbe végez kilégzést 10 percen át. A kondenzátumból kivonták a DNS-t, majd az ún. PCR technikával megsokszorozták a mennyiségét, ezáltal vizsgálhatóvá téve azt, majd megpróbálták kimutatni a p53 mutációt.

Vizsgálataik során 18 egészséges és 11 igazoltan nem-kissejtes tüdőrákban szenvedő beteg lélegzet-kondenzátumát vizsgálták. A 18 egészségesből sikerült izolálni a p53 gén természetes formáját, míg a betegekből 4 esetben (36%) mutatták ki a p53 gén mutációját. Az eredmények kedvezőek figyelembe véve azt, hogy nem minden tüdőrákban figyelhető meg az esemény illetve azt, hogy a kondenzátum DNS tartalma nagyon kicsi. A kutatók elsősorban a tüdőrák kockázatának jobban kitett személyek (pl. dohányosok) vizsgálatára ajánlják az eljárást, de elképzelhetőnek tartanak a közeljövőben egy mindenki számára hozzáférhető szűrővizsgálatot is.

A p53 gén nemcsak a diagnosztikában, a kezelésben is fontos szerepet kaphat. Több tanulmány is igazolta, hogy a mutálódott p53 gén "cseréje", azaz egészséges gén beültetése beindítja a sejthalált és a daganatos sejtek széteséséhez vezet. A kezelési módszert négy-öt éve nemcsak laboratóriumokban, hanem daganatos betegeken is kipróbálják. A gének cseréjét speciális vírusokkal (pl. adenovírus) végzik el, a legtöbbször CT képernyős ellenőrzés mellett. A kezelések kísérleti stádiumban vannak, egyelőre kevés eredmény áll rendelkezésre. A génterápia és a kemoterápia kombinálása egyelőre nem hozott átütő eredményt, noha fokozott válaszkészséget egy nemzetközi kutatócsoport ki tudott mutatni. A p53 génterápia hatásosabbnak tűnik, ha sugárkezeléssel kombinálják: egy amerikai kutatócsoport 19 betegen végzett vizsgálatainak eredménye azt mutatta, hogy az esetek 63%-ban (12 beteg) reagált megfelelően a daganat. Fontos szempont, hogy nemcsak a primer tumor, hanem az áttétek is meghatározzák a túlélési időt, míg ezek a vizsgálatok elsősorban a fő daganatra irányultak, így további klinikai vizsgálatok várhatók a közeljövőben.

Ugyan a diagnosztikában és a terápia területén is több kérdés merül fel a p53 gén pontos viselkedését illetően, vélhetőleg azonban egyre fontosabb szerepet játszik majd a tüdődaganatok kezelésében.

Dr. Terebessy András