Új gyógyszercélpont a mániás depressziónál

A protein-kináz C nevű enzim aktivitását gátló gyógyszerek kifejlesztésével a jövőben könnyebben enyhíthetővé válhatnak a bipoláris betegség tünetei.

Egy állatkísérlet kimutatta, hogy a szervezet egyik enzimjének túlzott aktivitása miatt stresszhelyzetben jelentősen romlanak az észlelési (kognitív) funkciók. A kérdéses enzim a protein-kináz C (PKC) névre hallgat, amely az ún. prefrontális kéregben (a homloklebeny elülső része) fordul elő és a bipoláris zavar kialakulásában játszik szerepet. A bipoláris zavar egy hangulatbetegség, amelyben általában a túlzottan aktív (mániás) és a levert (depressziós) hangulatok váltogatják egymást. A mániás fázist kísérő gondolkodási zavarok, gyenge ítélőképesség, állandó izgatottság és zavarodottság feltehetően a PKC enzim túlzott aktivitására vezethetőek vissza. Az új tanulmány megmagyarázza, miként súlyosbíthatja a közepesen erős stressz azokat a tüneteket, amelyek a bipoláris zavar során jelentkeznek. A PKC enzimet aktiváló események láncolatában (kaszkádjában) jelentkező rendellenességeket nemcsak a bipoláris zavarnál, hanem a skizofréniánál is megtaláljuk. A kísérleteket Amy Arnsten és Shari Birnbaum (Yale Egyetem), valamint Husseini Manji (National Institute of Mental Health) és kollégáik végezték.

A PKC aktivitásának gátlása

Az eredmények szerint a PKC közvetett és közvetlen aktivációja egyaránt drámai mértékben rontotta a prefrontális kéreg kognitív funkcióit. A prefrontális kéreg felelős azért, hogy képesek legyünk megfelelően irányítani viselkedésünket, gondolatainkat és érzelmeinket. A PKC aktivációjának hatására csökkent azoknak a sejteknek az energiaellátása, amelyek a rövid távú memória kialakításáért felelősek. A közepesen erős stressz aktiválta a PKC-t, ami a prefrontális kéreg működésképtelenségét eredményezte, ezzel szemben a PKC gátlása megvédte a kognitív funkciókat a károsodástól.

Az a tény, hogy a jelenlegi mánia elleni készítmények végül is csökkentik a PKC akitivitást, azt sugallja, hogy a PKC lehetne ezeknek a gyógyszereknek a végső célpontja. A vizsgálatok a megnövekedett PKC-aktivitás jeleit fedezték fel a bipoláris zavarban szenvedők vérmintáiban, illetve elhunyt betegek agysejtjeiben. A bipoláris zavarra való érzékenység kialakulását valószínűleg azok a génváltozatok is befolyásolják, amelyek a PKC előanyagának, illetve egy olyan stresszérzékeny fehérjének a kódolásában vesznek részt, amely normális esetben fékezi a PKC aktivitását.

"A jövőben a PKC-t gátló gyógyszerek válhatnának a mániában szenvedő betegek széles körben alkalmazott kezelési módjává. A kutatások célja egy gyorsan ható, mánia elleni szer kifejlesztése" - magyarázza Manji, a kutatás egyik vezetője. "Az összes jelenlegi készítmény (lítium, valproate, carbamazepine és társaik) csak több nap, illetve hét múlva kezdi csillapítani a tüneteket. Ez azért van, mert a szervezetben egy távolabbi pontokon fejtik ki hatásukat, és nem ott, ahol a kulcsprobléma található, vagyis a PKC anyagcsereútjában. A PKC-t gátló gyógyszerek jóval közvetlenebbül képesek hatni, így jóval gyorsabban enyhítik a tüneteket. A betegeknek lehetőségük volna rá, hogy mindig maguknál hordják a PKC-t gátló gyógyszerüket, és azonnal bevegyék, amint úgy érzik, megint közeledik egy mániás epizód."

Már folyamatban van a tamoxifen nevű rákellenes és egyben PKC-gátló szer klinikai tesztelése mániás depresszióban szenvedő betegeken. Ezeknek a teszteknek az eredménye azonban fontosabb lehet a jövendő gyógyszerek megtervezésében, mint a betegek terápiájában - mivel nem valószínű, hogy a tamoxifen beválna a mánia ellen, számos mellékhatása miatt. Annak ellenére, hogy valószínűleg más anyagcsereutak is szerepet játszanak a bipoláris zavar kialakulásában, a PKC útja tűnik az egyik legfontosabbnak a betegség szempontjából.

A PKC szerepe

Az új tanulmány bemutatja, hogy a PKC hogyan idézi elő a stressz hatására jelentkező kognitív tüneteket. Amikor a stresszérzékeny hírvivő molekula, a noradrenalin (norepinephrin) hozzákötődik a prefrontális kéreg sejtjeinek membránjain található receptorokhoz, akkor ez egy kaszkádon keresztül aktiválja a PKC-t. A PKC ezt követően eljut a sejtmembránhoz, ahol ioncsatornákat nyit meg, aminek hatására ingerelhetőbbé válik a sejt, a neurotranszmitterek (idegi ingerület-átvivő anyagok) pedig kiáramlanak a szinapszisok közötti résekbe (az idegsejtek közötti kapcsolatok területére). A PKC eljut a sejtmagba is, ahol géneket kapcsol be.

A PKC pontos szerepének tisztázása érdekében a kutatók majmok és patkányok prefrontális kérgét vizsgálják. A rövid távú memóriát tesztelték a PKC-t serkentő- és gátló szerekkel, a noradrenalinhoz hasonló szerkezetű, valamint stresszkeltő vegyületekkel külön-külön, illetve kombinálva őket. Az eredmények szerint a PKC gátlását követően a majmok noradrenalin-szerű anyaggal megrongált agykérge újra funkcióképessé vált. A rövid-távú memóriát kialakító sejtek energiaellátásának csökkenése miatt bekövetkező leromlás is visszafordítható volt a PKC gátlószerének segítségével.