A madárpusztulás drámai következményei

Egy új előrejelzés szerint 2100-ra a madárfajok 10%-a kipusztul, további 15%-a pedig a kipusztulás határára kerül. Természetesen ez nagy csapást jelent majd az erdők ökoszisztémáira és a világ mezőgazdaságára, valamint globális szinten kedvez a járványok elterjedésének.

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) legutóbbi információi szerint (2004 november) a madárfajok 12%-át, az emlősök egynegyedét, a kétéltűek egyharmadát, valamint a teknősök 42%-át fenyegeti a kipusztulás veszélye. Közismert, hogy a Föld klímája folyamatosan változik, és az állatok az emberi tevékenység terjeszkedése miatt természetes lakóhelyük elhagyására kényszerülnek. Ez sajnos a madarakra is érvényes. Bár 1500 óta a madárfajoknak csak 1,3%-a pusztult ki, az összegyedszámban ez 20-25%-os csökkenést jelentett.

A Stanford Egyetem biológusai arra alapozták legfrissebb kutatásukat, hogy az eddigi tendencia valószínűleg a jövőben is folytatódni fog. Előrejelzéseik szerint 2100-ra a madárfajok 14%-a teljesen kipusztul, valamint minden negyedik madárfaj gyakorlatilag a kipusztulás szélére kerül, illetve nem lesz fellelhető természetes körülmények között. Ez pedig kedvezőtlenül hat az ökoszisztémák szintjén a lebontó folyamatokra, a növények megporzására, valamint a magok széthordására, hiszen a madarak többek között ezért is felelősek.

A tanulmány készítése során nyolc kutató 9787 élő és 129 mára kipusztult madárfajt vizsgált. Egy éven keresztül figyelték a madarak földrajzi eloszlását, ökológiai szerepét, életmódjuk jellemzőit, és a védelmük érdekében tett lépéseket. Így végül egy olyan, kb. 600 ezer adatból álló adatbázist kaptak, amely a maga nemében egyedülálló és rendkívül széleskörű. Az adatokat egy speciális program segítségével elemezték, amely az adott tendenciákból képes a jövőre nézve egy "legjobb esetet", egy "átlagos esetet" és egy "legrosszabb esetet" felvázolni.

A legjobb eset azon a feltételezésen alapult, hogy az elkövetkezendő száz évben hatékony madárvédelmi intézkedésekkel sikerül megakadályozni a madárfajok további pusztulását, és egyetlen faj sem fog kipusztulni. A legrosszabb eset viszont azt az elvet követte, hogy a jövőben tízévente 1%-al nő a veszélyeztetett fajok száma. Az átlagos eset felvázolásához megnézték az 1995 és 2003 között eltelt időszak statisztikáit, és az itt tapasztalt trendet folytatták egészen 2100-ig.

Az eredmények megdöbbentőek voltak. 2100-ra ugyanis előreláthatólag a madárfajok 6-14%-a teljesen kihal, valamint 700-2500 további faj válik kritikusan veszélyeztetetté, vagy tűnik el teljesen a természetből. Még a középes eset szerint is az említett időre minden tizedik madárfaj ki fog pusztulni, további 1200 fajt pedig a kihalás veszélye fenyeget majd.

A tanulmány számos indokkal támasztja alá a számítógépes modellt: az éghajlatváltozás, a különböző madárjárványok és betegségek, az élőhelyvesztés, az újonnan belépő agresszívebb fajok, az élelmiszer-feldolgozás vagy az állatkereskedelem mind-mind hozzájárulnak a madárvilág pusztulásához.

Drámai következmények

A tudósok a legveszélyeztetettebbeknek a szigetlakó madarakat találták. Az óceáni szigetek madarainak ugyanis várhatóan a fele-harmada kipusztul, vagy majdnem kipusztul száz éven belül. A különleges étrendű madarak is nagyobb veszélyben vannak az átlagosnál. A madarak mellett számos növényfaj is kipusztulhat, hiszen eltűnnek azok a madarak, melyek a beporzásukat végzik vagy magjaikat hordják szét.

A madarak eltűnése az emberi társadalomra is hatással lesz. Ismeretes az észak-amerikai vándorgalambok esete, amelyek eltűnése összefügg a Lyme-kór megjelenésével. Ezeknek a madaraknak ugyanis ugyanaz a táplálékuk, mint a fehér lábú egérnek, ami a Lyme kór elsődleges hordozója. Mivel az említett táplálék nem áll korlátlanul rendelkezésre, régebben a szabadon élő galambok több milliós rajai meg tudták akadályozni az egerek túlzott elszaporodását, ily módon pedig a betegség terjedését.

A dögevő és halevő madarakat is a kihalás veszélye fenyegeti, de arról még nem sokat tudnak, hogy ez milyen hatással lenne az élővilágra és az emberekre. A szakértők szerint az azonban biztos, hogy mivel a dögevő madarak gyorsan dolgozzák fel az elhullott állatokat, hiányuk esetén a tápanyag-körforgás ritmusa megbomlana, és a lassú lebomlás miatt a járványok nagyobb valószínűséggel terjednének át az emberekre. Példának Indiát hozták fel, ahol az 1990-es években a keselyűk számának nagymértékű csökkenését a vadon élő veszett kutyák és patkányok elszaporodása követte. Csupán 1997-ben harmincezer ember halt meg Indiában veszettségben, ami világviszonylatban több mint a fele volt a hasonló elhalálozásoknak.

A rovarevő madarak is a fokozottan veszélyeztetett kategóriába tartoznak. Mivel a rovarvilág egyensúlya részben e madaraknak is köszönhető, kihalásuk ezen a téren is veszélyes következményeket vonhat maga után: a rovarok túlzott mértékben elszaporodhatnak, ami a növények károsodását, sőt egyes fajok kihalását eredményezheti.

Sajnos az ökoszisztéma egyensúlyának felborulását a legtöbbször csak akkor vesszük észre, amikor a negatív következményeket először megérezzük. A problémára azonban mindenképpen jobban oda kellene figyelnünk, ugyanis a halak, a kétéltűek, a hüllők és az emlősök a madarakhoz képest még 1,7-2,5-ször veszélyeztetettebbek! Nem beszélve a gerinctelenekről, melyek ugyancsak eltűnőben vannak, bár ökológiai szempontból talán még nagyobb szerepük van, mint a gerinceseknek.

E+B