Mona Lisa zajos mosolya

Mona Lisa kétértelmű mosolya egyes amerikai kutatók szerint mindössze érzékcsalódás eredménye, amelynek hátterében az ún. képzaj jelensége áll.

Christipher Tyler és Leonid Kontsevich, a San Franciscó-i Smith-Kettlewel Kutatóintézet munkatársai szerint a megvilágított arcra eső fény erőssége hatással van arra, hogy a szemlélő milyen érzelmeket, milyen arckifejezéseket figyel meg. A kutatók Leonardo remekművéből indultak ki, mivel véleményük szerint a híres kétértelmű mosoly pontosan a boldogság és szomorúság soha meg nem ragadható határai között lebeg, és így a kicsiny változások is átbillenthetik az egyik vagy másik oldalra.

A kísérletben 12 önkéntest kértek a festmény szürkés színű képzajszűrőkkel digitálisan módosított variációinak tanulmányozására és az arckifejezés értékelésére. Az illanó mosolyt négyes skálán kellett elhelyezniük; amely a szomorú, enyhén szomorú, enyhén vidám, vidám értékeket tartalmazta.

A kísérlet meglepő eredménnyel zárult: a hozzáadott képzaj jelentős mértékben megváltoztatta az arckifejezést, legalábbis az önkéntesek a skála valamennyi értékét egyöntetűen jelölték meg. Az ajkakat kiemelő "zaj" vidámabbá tette Mona Lisa arckifejezését, míg fordítva elszomorította. A kísérlet résztvevői mosolygósnak látták a festett hölgy szemeit. És egybehangzóan állították, hogy képzaj hozzáadásakor Mona Lisa arckifejezése finoman, de megváltozik. Kontsevich véleménye szerint ez a száj tájékáról kiinduló konfigurációs hatásnak tudható be, de további vizsgálatok szükségesek a jelenség pontos megértéséhez.

A festmény Francesco del Giocondo nejét, Lisa di Antonia Maria Gherardinit ábrázolja. A mindössze 77 x 53 centiméteres alkotás közel fél évezrede tartja bűvöletben rajongóit.

Elsőként a 16. századi művész-író, Giorgio írta le a mosoly rejtélyét. A rejtély nyitját azóta is rengetegen keresik. Egyesek szerint a modell arcán az eljövendő gyermekáldás öröme tükröződik, mások arcbénulásra vagy a fogak mániás csikorgatására hivatkoztak.

A Harvardon tanító Margaret Livingstone elképzelhetőnek tartja, hogy Mona Lisa mosolya Leonardo tudatosan létrehozott optikai illúziója. Az idegrendszer kutatójának periferiális látást elemző kísérletei kimutatták, hogy Mona Lisa mosolya élénkebbnek tűnik, ha a szemlélő tekintete a háttérre vagy a nemes hölgy kezeire irányul, de közvetlenül az ajkakra tekintve szomorkásabb mosolyt láthatunk.