1990 óta megduplázódott és elérte a százötvenet azoknak a mélytengeri övezeteknek a száma, amelyekből a környezetet szennyező anyagok hatására eltűnt az oxigén, és amelyek emiatt valóságos hal- és növénytemetővé váltak - hangzott el a UNEP miniszteri és szakértői értekezletén, amelyet a dél-koreai Csedzsuban rendeztek.
A "halálzónák" kialakulásának első számú okozója a műtrágyázással összefüggő nitrogénszennyezés: a talajban fölgyülemlett nitrogént a csapadék a folyókba mossa, onnan pedig a tengerekbe, óceánokba jut, ahol az algák robbanásszerű elszaporodását idézi elő. Amikor az algák elpusztulnak és a tengerfenékre süllyednek, ott bomlásnak indulnak, és elvonják a víz oxigéntartalmát.
A legnagyobb ismert "halálzónák" elérik a 70 ezer négyzetkilométeres kiterjedést is - vagyis nagyobbak, mint Belgium és Hollandia területe együttvéve - hangzott el a csedzsui értekezleten. Nagy kiterjedésű "halálzónák" találhatók a Balti-tengerben, az Adriai-tengerben, a Fekete-tengerben, a Mexikói-öbölben és az Egyesült Államok keleti partjai mentén.
Klaus Töpfer, a UNEP igazgatója felhívta a figyelmet: ha nem hoznak sürgős intézkedéseket a probléma okainak megszüntetésére és a vizek nitrogénszennyezése ilyen ütemben növekszik, emberek százmillióinak élelmiszerforrása kerül veszélybe. Mindenekelőtt a nitrogéntartalmú műtrágyák használatát kell mérsékelni. Jelenleg évente 160 millió tonnányi ilyen anyag kerül a világtengerekbe.