A gusztustalanság jótékony hatása

Férgektől hemzsegő, rothadó tetem, romlott étel, bűzös ürülék - az émelyítő undor érzése az evolúció során azért fejlődött ki az emberben, hogy megvédjen bennünket a betegségektől - állítják kutatók.

Ami gusztustalan lehet...

Egy internetes kutatásban részt vevőknek különböző visszataszító képekre kellett reagálniuk, s kiderült: azon dolgok látványa, amelyek fertőzés vagy betegség kockázatát hordozzák, rendre gusztustalanabbnak, visszataszítóbbnak tűnnek, mint azok a hasonló képek, amelyek nem hordoznak ilyen veszélyt. A képek közt szerepelt például néhány, különböző színű ragacsos anyag. A válaszadók jelentős része a zöld, illetve a sárga kupacot tartotta visszataszítónak, míg a kéket kevésbé - valószínűleg azért, mert a két előbbi emlékeztette őket fertőzést hordozó testnedvekre.

A fölmérésből az is kiderült, hogy a nők a férfiaknál jóval érzékenyebben reagálnak az undorítónak ítélt dolgokra, valamint az is, hogy minél idősebb valaki, annál kevésbé hatnak rá ugyanezek. A fölmérés eredményei a Biology Letters című folyóiratban láttak napvilágot.

A mintegy 40 ezer internetfelhasználó részvételével készített kutatás eredménye szerint bárhol is éljen valaki, a betegséggel fenyegető, fertőzés veszélyét magában hordozó dolgokat alapjában véve mindenütt ugyanolyan visszataszítónak találja. Ez az állítás ellentétben áll azon korábbi feltételezésekkel, amelyek szerint az, hogy mit érzünk gusztustalannak és mit nem, neveltetésünkből fakad. Az új eredmény azt mutatja, hogy az ember biológiailag programozva lehet arra, hogy bizonyos, számára káros dolgokat - ürüléket, testnedveket, sebeket, rothadó tárgyakat - messziről elkerüljön: az undor érzése az egészség megőrzésének egyfajta biztosítéka.

... és ami nem az

Ami a nők magasabb érzékenységét illeti, kutatók szerint erre az lehet a magyarázat, hogy az ő feladatuk az utódok biztonságának biztosítása, ezért számukra a veszélyes anyagok elkerülése még fontosabb.

Az undor alapvetően nem nevelés kérdése. "A fekália láttán velünk született érzés tör elő belőlünk, míg arra, hogy undort érezzen a narancs vagy a csokoládé iránt, szinte képtelenség ránevelni egy gyermeket" - vélekedik dr. Val Curtis, a London School of Hygiene and Tropical Medicine munkatársa, a tanulmány vezető kutatója.

Persze a velünk született undor mellett életünk során tapasztalati úton is kialakulnak bennünk bizonyos ellenérzések - mutatott rá a szakember. Annak, hogy valami olyasmi iránt érzünk undort, ami nem lehet a kárunkra, az lehet a magyarázata, hogy olyan dologra emlékeztet, ami viszont tényleg veszélyes lehet egészségünkre.

A kultúra közbelép

Habár az undor érzésének valóban lehetett evolúciós haszna, nagy befolyással volt rá a kultúra - mutatott rá Clark McCauley professzor, a pennsylvaniai Bryn Mawr University munkatársa. "Ami például a nyugat-európai társadalmakban kellően igényes hajviseletnek számít, az korántsem biztos, hogy más kultúrákban is az" - mondja. A tudomány arra is szolgált bizonyítékokkal, hogy az állatvilágban is megtalálható az undor jelensége - a legtöbb faj egyedei például elkerülik társaik ürülékét.