Az első teljesen mesterséges szív engedélyezése

A műszívek és a bal szívkamra működését támogató eszközök már most is képesek rá, hogy akár öt évvel is meghosszabbítsák a betegek életét. A szakértők szerint - az újabb fejlesztések sikerétől függően - ez a szám a duplájára is nőhet.

1982-ben egy seattle-i fogorvos, Barney Clark lett az első ember, aki tartósan műszívet kapott. Annak ellenére, hogy a 61 éves ember élete 112 nappal lett hosszabb, a legtöbben egyetértenének azzal, hogy kimerítő küzdelme a számtalan komplikációval annyira megkeserítette az életét, hogy az egész talán már nem is érte meg. Azóta azonban nagyot fejlődött a műszívek technológiája: az elmúlt héten az Amerikai Élelmezés- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) jóváhagyta az első teljesen mesterséges szív alkalmazását. A műszívet úgy tervezték meg, hogy arra az időre, amíg rendelkezésre nem áll egy donor, helyettesíteni lehessen vele az átültetésre váró betegek szívét. A mesterséges szív (CardioWest) az arizonai SynCardia Systems cég fejlesztése, és annak a modellnek az újratervezett változata, amelyet Clark testébe ültettek be huszonkét évvel ezelőtt.

Az FDA ezt megelőzően már jóváhagyott egy ettől eltérő modellt, egy a bal szívkamra működését támogató eszközt. Ez a szerkezet a beteg szív mellett helyezkedik el és segít neki pumpálni a vért, de nem helyettesíti azt. Néhányan már hat éve élnek ilyen beépített szerkezettel, és még harminc másik hasonló műszív-modell áll fejlesztés alatt. Nagyjából hatezer páciens testébe ültettek már be ilyen szerkezeteket, így ezeknek a betegeknek lehetőségük van arra, hogy kivárják a szívátültetést. A mesterséges szívektől ezen kívül azt is remélik, hogy segítségükkel azoknak is meghosszabbíthatják majd az életét, akiken valamilyen okból nem lehet szívátültetést végrehajtani.

Óriási piac

A minél tökéletesebb szerkezetek kifejlesztésére irányuló versenyt nagyban serkenti a szívbetegségek egyre növekvő száma, ami egyrészt a folyamatosan idősödő népesség, másrészt az átültethető szívek állandó hiányának eredménye. "A műszíveknek hatalmas piaca van manapság" - vélekedik Don Esmore, aki a szív- és tüdőátültetések specialistája a melbourne-i Alfred Kórházban. "A legtöbb országban évente húsz- és kétszázezer között lesz azoknak a száma, akik valamilyen szívproblémával küzdenek, és emiatt műszívekre szorulnak."

A bal szívkamra működését támogató eszközök beültetése műtéti úton történik a has- vagy a mellüregbe. Egy másik ehhez hasonló eszköz a kaliforniai Thoratec of Pleasanton cég HeartMate névre hallgató fejlesztése, ami egy nagyjából húsz centiméter hosszú és öt centiméter széles, lapos, titánból készült gyűrűt tartalmaz. A gyűrű belsejében egy üreg található, amelybe egy csövön keresztül áramlik a vér a bal szívkamrából. Innen egy elektromossággal vagy sűrített levegővel működő pumpa nyomja ki a vért az aortába (főverőérbe), ahonnan az a test különböző részeibe áramlik. A pumpa elemekkel működik, amelyeket a hasfalon átvezetett drótokon keresztül csatlakoztatnak a szerkezethez.

A bal szívkamra működését segítő eszközök valóban életeket mentenek. Egy tanulmány a legjobb gyógyszeres kezeléshez képest csaknem 50%-os csökkenést fedezett fel végstádiumban lévő szívbetegek halálozási rátájában. Sajnos azonban ezek az eszközök nem fognak működni azoknak a betegeknek az esetében, akiknél mindkét szívkamra súlyosan károsodott.