Sprinterekre jellemző gént találtak

Ausztrál kutatók szerint a genetikai háttér is szerepet játszik abban, ha valaki a világ leggyorsabb emberei közé kerül.

A Institute of Neuromuscular Research (Sydney) kutatói egy 700 főre kiterjedő vizsgálat során megállapították, hogy a legnagyobb klasszisokként jegyzett rövidtávfutók körében nagyobb a valószínűsége egy bizonyos génváltozat előfordulásának, mint az átlagos népesség körében. Véleményük szerint az ACTN3 jelzésű gén ún. R-allélja teszi lehetővé, hogy hordozói szédületes vágtákat tehetnek meg.

Az említett allél (génváltozat) az alfa-aktinin-3 nevű fehérjét kódolja, amely az izomrostokban található. A kutatók szerint ez teszi lehetővé, hogy az izmok gyorsabban és erőteljesebben húzódjanak össze. A gén ún. X-alléljáról viszont nem termelődik az aktinin.

A kutatók azt találták, hogy az elit sprinterek 95%-a az R-allélből legalább egyet hordozott, míg 50%-uk kettőt (tehát az anyai és apai allélt is). Ugyanezek az értékek a kontrollként szolgáló "átlag" csoportnál 72-, illetve 30%-nak adódtak, s hasonló értékek jöttek ki más atléták - tehát nem rövidtávfutók - esetében is. Ami az X-allélt illeti, a sprintereknek mindössze 5%-a hordozott kép kópiát belőle, míg az átlagnál ez 18%-volt.

Mindenki számára egyértelmű: a genetikai háttér önmagában kevés ahhoz, hogy valakiből rövidtávfutó világbajnok legyen, az eredmény mégis érdekes abból a szempontból, hogy előrevetíti az élsportolók genetikai szűrésének lehetőségét, hasonlóan a mai doppingvizsgálatokhoz.