Nehéz leleplezni a csaló kutatókat

Minden egyetem tekintélyét növeli, ha Nobel-díjra esélyes kutatója van, akinek neve az újságok címoldalain szerepel. Ilyen reményeket táplált Jan Hendrik Schön fizikus is a konstanzi egyetemen, aki ma már szívesen lemondana az újságok nyilvánosságáról.

Schön kolléganőjével (csal)

Ernst Bucher konstanzi fizikaprofesszor, Schön témavezetője, egyszer szokatlanul szép mérési görbét pillantott meg védence monitorán: a görbe szerint egy szerves vegyület -156 fokon ellenállás nélkül vezette az áramot. Ez világrekord volt. Így kezdődött Schön karrierje, akit professzora a legjobb tanítványaként ajánlott az amerikai Bell Laboratóriumnak.

Amerikában aztán Schön kilencvennél több olyan publikációnak lett a főszerzője, amelyek közül tizenhét a Nature és a Science lapjain jelent meg. Kutatásainak témája a miniatürizálás határa, az egyes molekulákból álló kapcsolók létrehozása volt. Cikkeit különböző társszerzőkkel írta, de a méréseket egyedül végezte, többnyire Konstanzban.

Egyik olvasója - Paul McEuen a Cornell Egyetemen - alaposan megnézte a publikációkat. Így fedezte fel, hogy Schön mérési görbéinek mikrostruktúrái hajszálra egyformák. A valóságos mérési görbék egyenetlenségei a nem ellenőrizhető "háttérzaj" következményei, tehát éppen olyan egyediek, mint az emberek ujjlenyomatai. Schön görbéi nem ilyenek voltak, ezért egy bizottság 24 publikációját átvizsgálta. Tizenhatban közülük hamisításra bukkant. Schön kozmetikázta a méréseit, és a Science-ben közölt 8 cikkét vissza kellett vonni, ami példátlan a folyóirat történetében.

Sokáig elképzelhetetlen volt, hogy Németországban ilyen csalás előfordulhat. Csak 1997-ben változott a felfogás, amikor fény derült egy maffia jellegű klikk éveken át folytatott csalássorozatára.

A kilencvenes évek elején Friedhelm Herrmann a rákkutatás feljövő csillaga volt: Herrmann és kutatócsoportja eredményeire világszerte felfigyeltek. A berlini Max Delbrück Központban többek között azokat a jelzőanyagokat kutatta, amelyekkel az immunrendszer felismeri a rákos sejteket, és azokat a géneket kereste, amelyekkel a rákos sejtek "kicselezik" a gyógyszereket.

Csodás sikereket ért el, csaknem havonta jelentek meg cikkei a neves szakfolyóiratokban. Herrmann pártfogója volt Roland Mertelsmann, a freiburgi klinika vezetője, akit sokan Németország legjobb génterapeutájának tartottak. Herrmann és Mertelsmann szorosan együttműködött és közösen publikáltak. Már 1994-ben egy amerikai vendégkutató csalások nyomaira bukkant a Max Delbrück Központban, azonban hazudozónak és zavarkeltőnek bélyegezték.

Ezután Herrmann az ulmi egyetemre váltott, ahova néhány munkatársát is magával vitte, és ahol élettársa, Marion Brach orvosnő professzori állást kapott. Itt aztán megint az azonos "háttérzaj" alapján leplezte le csalásaikat egy fiatal kutató. A professzornő hosszas huzavona után beismerte a csalást, sőt egyenesen bombát robbantott: jegyzőkönyve mondta, hogy a hamisításokban férje és munkatársai is "benne voltak".

Az ügyet kivizsgáló bizottság megállapítása szerint a hamisítások elképesztően otrombák voltak és bárkinek észre kellett volna vennie, ha figyelmesen megnézi a közleményeket. A bizottság által ellenőrzött publikáció közül csak 132-t találtak rendben levőnek, 121-nél fennállt a hamisítás gyanúja.

Egyedi hamisítók azelőtt is voltak, de megdöbbentő, hogy egy egész laboratórium, számos tudós együttműködve kövesse el.

Einstein nem csalt

A weimari köztársaság laboratóriumaiban sem volt ismeretlen a csalás, de nem csináltak belőle nagy ügyet. A német egyetemek kiválóak voltak és Németország vezető tudományos nemzet volt. Már ekkor is kiderült azonban, hogy nem csak a "puha" élettudományokban lehet csalni.

Nagy felháborodást keltett Emil Rupp berlini fizikus, aki Einstein egy vázlata alapján a fény természetével kapcsolatos rendkívül igényes kísérletet végzett. Sikerének bizonyítékául tíz éven át folyton újabb fényképeket mutatott. Csak ekkor tűnt fel egyik kollégájának, hogy Einstein vázlatán, amelyet Rupp oly lelkiismeretesen követett, az egyik tükör rosszul van elhelyezve: a kísérlet semmiképpen nem sikerülhetett.

A Német Szövetségi Köztársaság megalapítása után úgy tűnt, hogy helyes vágányra állt a német kutatás. Csak a hetvenes években bukkantak fel csalással szerzett doktorátusok, de az esetek zömét nem hozták nyilvánosságra.

A Deutsche Forschungsgemeinschaft a tudomány önkontrolljának sürgetésével reagált a Herrmann-esetre. A kutatóknak aprólékosan dokumentálniuk kell eredményeiket és maguknak is kételkedniük kell bennük. Aki gyanús jeleket észlel, ombudsmanhoz fordulhat, s az utánanéz a panasznak. A bejelentő névtelen marad. Külső szervek csak a gyanú beigazolódása esetén veszik át a vizsgálatot.