Az eddig ismert legrégebbi háziállatok

Orosz kutatók két kőkorszaki kutyára bukkantak, amelyek - úgy tűnik - az eddig ismert legrégebbi háziasított állat földi maradványai.

Szélesebb volt a pofájuk és nagyobbak voltak a huskynál is

A 14 000 évvel ezelőtt élt négylábúak még alig különböztek vad őseiktől, a farkasoktól.

Mihail Szablin, az Orosz Tudományos Akadémia szentpétervári Zoológiai Intézetének munkatársa és kollégája, Gennagyij Hlopacsev vizsgálják a közép-orosz-hátságbeli Brjanszk közelében talált kutyák maradványait.

"Úgy véljük, a kutyák a mai tibeti masztiffokra vagy a kaukázusi juhászkutyákra hasonlíthattak. Szélesebb és rövidebb pofájuk volt, mint a szibériai huskyknak vagy a dán dogoknak, és számításaink szerint a marmagasságuk a 70 centimétert is elérte. Végeredményben elmondhatjuk, hogy igen különös és főleg nagyon veszélyes vadász- és házőrző állatok lehettek" - közölte Szablin.

A két kutató szerint a környékbeli hegységek, erdőségek farkasait igyekezett magához szoktatni, háziasítani az ember. A jól megtermett kőkorszaki kutyákat elsősorban viszonylag rövid pofájuk különböztette meg vadon élő rokonaiktól.

Az első vizsgálatok megállapították, hogy a kutyákat felnőtt korukban érte a halál. Ebben az időben azonban a "házifarkas" még nem csak az ember legjobb barátja, hanem elsősorban biztos fehérjeforrása volt. Az egyik kutyakoponyán a kutatók lyukat találtak; gazdáik minden bizonnyal ezen keresztül távolították el az agyát, hogy megehessék (ez a gyakorlat későbbi korokból is jól ismert).

Koponyáikat egy mamut, egy sarki róka és egy rénszarvas csontjai mellett találták meg, ami megerősíti, hogy a házőrzők is a kőkorszakiak gyomrában végezték. Ettől függetlenül rövid életükben vadász és házőrző szerepet tölthettek be - vélik a kutatók.

Szablin magyarázata szerint az emberi közösségekben ekkorra már kialakult a munkamegosztás, és egyesek ellenőrzésük alá vonták a kereskedelmet és a rituális jellegű társadalmi tevékenységeket. Az erőforrások egyenlőtlen elosztása következtében kialakuló társadalmi hierarchiát tükrözte, hogy a korabeli hatalmasok kőkorszaki státusszimbólumokkal, így például kutyákkal vették körül magukat.

"Ebben a kontextusban feltételezhetjük, hogy a hatalmas, farkas küllemű kutyákat nem csak a ragadozók elleni védelemre használták, de jelenlétük a tulajdonos magas társadalmi státuszt is kifejezhette."

Susan Crockford, a Pacific Identifications Incorporated régész-zoológusa egyetért a kutatókkal abban, hogy az orosz kutyák koponyái "bizonyosan a legidősebb teljes koponyák ebből a korai időszakból, ráadásul minden jel arra utal, hogy valóban háziasított állatokról van szó".

Izraelben, Németországban és Csehországban alig valamivel fiatalabb kutyákat találtak, de "kétségtelenül ezek a legidősebbek". Az orosz kutyák elsősorban arra figyelmeztetnek, hogy a háziasításnak akár több központja is lehetett, és nem csak a Közel-Keleten, mint azt korábban gondolták.