ENSZ és USA: egy viharos szerelem vége

Az Egyesült Államok és az ENSZ elhidegülése az iraki háború kapcsán nem új fejezet egy olyan nemzetközi intézmény történetében, melynek létrehozásában annak idején az Amerikai Egyesült Államok főszerepet játszott.

A II. világháborúban a szövetségesek az 1941. évi Atlanti Chartában nyilatkozatot tettek közzé a fasiszta Németország elleni közös harcról. Ennek szellemében 1942. január 1-jén nyilvánosságra hozták az Egyesült Nemzetek Kiáltványát, amelynek első aláírói az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, a Szovjetunió és Kína voltak.

Az elmúlt évtizedekben többször is előfordult, hogy a Biztonsági Tanácsban kiéleződött a viszony az USA és a másik négy állandó, vétójoggal bíró tag - Nagy-Britannia, Franciaország, Kína és Oroszország között, amikor pillanatnyi érdekeik szemben álltak egymással. Egyes elemzők úgy vélik, Észak-Korea és a terrorizmus ellen vívott háború újra egyesíti majd a perlekedő feleket - mások viszont az ENSZ tekintélyének komoly megingásáról, sőt haláláról beszélnek.

"A mai világhelyzetben a BT állandó tagjainak érdekei eléggé egybeesnek ahhoz, hogy Irak kérdésén kívül minden másban egyetértésre juthassanak. Így hatékonyan működhetnek majd együtt" - fogalmaz James Sutterlin, a Yale Egyetem professzora, az ENSZ politikájának kutatója.

Szerelemgyerek

Az ENSZ-közgyűlés 1971. október 26-án jóváhagyta azt a határozati javaslatot, amely előírta a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak helyreállítását. A képen George Bush amerikai ENSZ képviselő üdvözli Huang Hua-t, a Kínai NK állandó ENSZ képviselőjét.

Mind az Egyesült Nemzetek Szervezete és elődje, a Népszövetség egy világháborút követően jött létre. A Népszövetség Woodrow Wilson, az ENSZ pedig Franklin D. Roosevelt aktív támogatását élvezte. A legenda szerint az ENSZ névadója maga Roosevelt volt: a United Nations elnevezés az ő találmánya.

"Wilson elnök kétségkívül jelentős hatást gyakorolt Rooseveltre, amennyiben ő is úgy vélte, hogy a békét és a biztonságot a leginkább egy erre a célra kialakított multilaterális intézmény őrizheti meg" - jelentette ki Sutterlin.

De mivel a vonakodó Egyesült Államok részben felelős volt a Népszövetség lebontásáért, Roosevelt és környezete egy olyan vétórendszert igyekeztek kialakítani, amely biztosíthatja az amerikai kongresszust arról, hogy az ENSZ semmilyen körülmények között nem sérti meg az Egyesült Államok szuverenitását, és nem rángatja bele egy másik ország háborújába.

1945-ben ötven ország írta alá a szervezet alapító okiratát. Az ENSZ alapokmányában egyetlenegyszer sem fordul elő a "vétó" kifejezés. Mielőtt a Biztonsági Tanács elfogadhatna egy határozatot, az öt állandó és tíz ideiglenes tagot számláló Biztonsági Tanács, legalább kilenc tagnak, köztük "az állandó tagországok mindegyikének" egyet kell értenie. Ez gyakorlatilag vétójoggal ruházza fel ez az állandó tagokat.

Az ENSZ és az USA együttműködését a kezdeti időkben kifejezett lelkesedés kísérte. "Az első évtizedben az ENSZ központjának otthont adó Amerikai Egyesült Államok a lehető legjóindulatúbb, minden támogatást megadó házigazda volt" - fogalmaz Brian Urquhart, aki 1972 és 1986 között az ENSZ egyik vezető tisztségviselője volt.

A kezdeti lelkesedést azonban hamarosan kiábrándultság követte, először a hidegháború, majd a dekolonizáció következtében.

Lassú elhidegülés

Kofi Annan ENSZ-főtitkár üdvözli Dominique de Villepin francia külügyminisztert, mielőtt megkezdődik az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülése 2003. március 19-én, néhány órával Bush Huszeinhez intézett ultimátum lejárta előtt.

A Szovjetunió igen hamar élt a vétó eszközével. A szovjet külügyminisztert, Andrej Gromikót nyugati kollégái Mr. Nyet néven emlegették.

Mikor 1950-ben Korea kommunista északi része megszállta a déli területeket, az ENSZ a beavatkozást sürgette. Mivel a Szovjetunió és Kína elhúzódó vitájuk következtében távol maradtak, nem vettek részt azon a szavazáson, amely elítélte az agressziót, és engedélyezte a katonai erő bevetését. Nem sokkal később azonban megvétózták a beavatkozást elrendelő második határozatot.

Az Egyesült Államok válaszul kialakította az "Egységben a békéért" határozatot, ami a döntést közvetlenül az ENSZ közgyűlése elé utalta. Az "Egységben a békéért" szellemében, amikor a Biztonsági Tanács megbénul egy a világbékét érintő kérdésben, a Közgyűlés jogosult döntést hozni.

A Szovjetunió megvétózta azokat a BT-határozatokat is, amelyek elítélték 1956-ban a magyar forradalom leverését, illetve 1979-ben Afganisztán megszállását. Bár az 1962-es kubai válság drámai vitákat robbantott ki a Biztonsági Tanácsban, a várható szovjet vétó miatt az Egyesült Államok nem erőltette a határozatot.

A második világháború utáni időszak első éveiben az USA még ritkán használta ki vétójogát, már csak azért sem, mert az erős nyugati befolyás alatt álló világszervezet általában támogatta az USA politikáját. A fordulópont a hatvanas évek első felében következett be, amikor a harmadik világban egy sor korábbi gyarmat vált függetlenné. Az ENSZ tagsága megháromszorozódott (ma 191 tagállam képviselteti magát), és az új országok gyakran álltak szemben az USA gazdasági és társadalmi elképzeléseivel. Amerikában ekkor kezdett elterjedt az a nézet, hogy az ENSZ-ben a "többség diktatúrája" uralkodik.

Az Egyesült Államok és az ENSZ kapcsolata tovább romlott 1975-ben, amikor a közgyűlés arab és muzulmán országok hatására, az USA heves tiltakozása mellett, határozatban mondta ki, hogy "a cionizmus rasszizmus". A határozatot 1991-ben visszavonták. Az Egyesült Államok ugyanakkor az elmúlt évtizedekben Izrael kapcsán élt legtöbb vétójogával, kb. harminc alkalommal.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa

Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia emellett megakadályozta, hogy a Biztonsági Tanács gazdasági szankciókat léptessen életbe Dél-Afrikával szemben. Az ENSZ Alapító Okiratának 51. cikkére, vagyis önvédelemre hivatkozva vétózta meg az Egyesült Államok azokat a BT-határozatokat, amelyek elítélték volna Grenada és Panama megszállását Reagan, illetve Bush adminisztráció idejében.
A megvalósult vétó eszköze mellett a "lebegtetett vétó" szerepe sem elhanyagolható a BT működésében - ilyenkor a felek színfalak mögötti dulakodásának köszönhetően a határozat nem is kerül a Biztonsági Tanács elé. A legutóbb épp Franciaország beígért vétójával kapcsolatban lehettünk ennek tanúi.
A várható amerikai vétó miatt nem született döntés Vietnam ügyében sem. Kína ugyanakkor nem járult volna hozzá Tibet kérdésének megtárgyalásához, Oroszország Csecsenföld, a közgyűlésben igen befolyásos India pedig Kasmír kérdésében akadályozta meg egy számára kellemetlen határozat elfogadását.
A hidegháború vége azonban újra lelkesedést hozott a nemzetközi szervezet számára.

Mikor Irak 1990-ben megszállta Kuvaitot, az ENSZ az 1950-es koreai határozat óta először döntött katonai erő alkalmazásáról. Nem sokkal később azonban kissé megrendült a szervezet tekintélye, mikor a boszniai és ruandai válság idején nem tudott kellő gyorsasággal cselekedni.

Vétó-verseny

Ha Franciaországnak az elmúlt hónapban alkalma nyílt volna megvétóznia az iraki katonai beavatkozásról beterjesztett határozatot, a 19. alkalommal élt volna ezzel a jogával. A listát a Szovjetunió/Oroszország vezeti 121 vétóval, második az USA 76 ellenszavazattal, a harmadik pedig Nagy-Britannia összesen 32 vétóval. Kína öt alkalommal gyakorolta vétójogát.

Mohammed al-DURI iraki ENSZ-nagykövet felszólal az ENSZ Biztonsági Tanácsa március 11-i nyílt ülésén. A 28 ország felszólalói közül csak öt ország - Ausztrália, Izland, Kuvait, Dél-Korea és Szingapúr - képviselője támogatta az amerikai-brit-spanyol határozattervezetet, amely katonai akciót helyez kilátásba Irak ellen.

Az elemzőket nem lepi meg, hogy Franciaország viselkedése heves kritikát váltott ki Bush elnökből. Az ENSZ és az USA kapcsolata általában akkor került hullámvölgybe, amikor az Egyesült Államokban kongresszusa, illetve a Fehér Ház konzervatív vezetés alatt állt. Urquhart szerint "az amerikai konzervatívok ideológiai alapon elleneznek minden olyan nemzetközi szervezetet, amelyet az USA nem irányíthat".

A helyzet ma sem különbözik, állítja William van den Heuvel, aki az USA helyettes ENSZ-nagykövete volt 1979 és 1981 között.

"Mindazok, akik azt hirdetik, hogy az ENSZ jelentéktelenné vált, karrierjük túlnyomó részében mást sem tettek, mint aláásták a szervezet tekintélyét." - fogalmaz a volt diplomata. Egyes szakértők szerint az ENSZ jövőbeni szerepe elsősorban a Biztonsági Tanács öt állandó tagállamának viszonyán múlik majd. Ugyanakkor abban mindenki egyetért, hogy nem valószínű, hogy Bush elnök a közeljövőben ismét a Biztonsági Tanácshoz fordulna egy esetleges katonai akció engedélyezéséért.