Majomszokás Japánban

Egyre komolyabb megerősítést nyer az az elképzelés, hogy az emberhez hasonlóan egyes állatfajok egyedei nem pusztán szaporodás céljából keresnek társat maguknak, de különböző szexuális és társas kedvteléseiknek időnként átmeneti partnerekkel hódolnak.

A nőstény japán makákók például különösen kedvelik az "egyéjszakás kalandot" - állítja Paul Vasey pszichológus, az albertai Lethbridge Egyetem munkatársa.

Vasey egy majomcsapat 120 egyedét figyelte meg az Arasijama hegyekben, Kiotótól nem messze. Eredményeit a Tudomány Fejlődéséért Amerikai Társaságának éves találkozóján adta elő.
A nőstények gyakran töltik "szabadidejüket" más nősténymajmok társaságában. Együtt esznek, együtt alszanak, és együtt tetvészkednek. Nemegyszer még a párzást is imitálják, és a közeledő hímek legnagyobb részét - tízből kilencet - elkergetik.

Evolúciós rejtély, hogy mi módon alakulhatott ki a saját nem iránti érdeklődés. Nem világos, hogy milyen előnyük származhatna ebből akár a kölykök felnevelésében, akár a hímek meghódítása terén.

A nőstény makákók kölcsönös vonzalma ugyanakkor nem csorbítja reprodukciós esélyeiket. Talán egyszerűen arról van szó, hogy a kevésbé agresszív, együttműködésre hajlamosabb nőstények jobb társaságot jelentenek.

Legalább tizennégy másik faj - így a kanadai lúd és egyes denevérek - egyedei is vonzódnak időnként azonos nemű fajtársaikhoz -.mutat rá Joan Roughgarden, a Stanford Egyetemen dolgozó evolúcióbiológus. Korábban úgy tűnt, ez a viselkedés éppenséggel az a kivétel, amely erősíti a szabályt, de "mára a megfigyelések hatására mintha átbillenne a mérleg" - fogalmaz Rougharden. "Felül kell vizsgálni az evolúcióbiológia alapkérdéseit" - teszi hozzá a kutató.

A párosodás e szerint nem csak az utódnemzést szolgálja, de elősegíti a társas kapcsolatok kialakítását és az életben maradást is. Rougharden szerint elérkezett az ideje annak, hogy a darwini szelekciós modellt kiegészítve lefektessék a társas kiválasztódás elméletét.