Az élelembeszerzéssel kapcsolatos, ismételten megfigyelhető "elrejtés-kifosztás-játék" újabb bizonyítéka a varjak magas fokú intelligenciájának - mondta Kurt Kotrschal, a Konrad-Lorenz-Kutatóintézet docense. A varjak következetesen alkalmazzák ezt a taktikát gazdag táplálékforrásoknál.
A lehetséges lakoma felderítésénél a madark kezdetben még együttműködnek egymással. A játék azzal kezdődik, hogy felderítőket küldenek ki, s azok a terep alapos megszemlélése után bizonyos hangokkal értesítik az "utóvédet". Akusztikailag jelzik azt is, ha a táplálékforrásánál veszélyre, például farkasok megjelenésére lehet számítani.
Amikor azután az egész varjúraj együtt van a terített asztalnál, nyüzsgő forgalom indul meg. Egyes varjak darabokat hasítanak ki a zsákmányból, kicsit repdesnek vele, majd megfelelő helyen - többnyire a földön - elrejtik. Az így szétszórt rejtekhelyek persze más varjak számára csábító célpontot jelentenek.
A táplálék elrejtése konkurencia jelenlétében lehetőséget teremt a játékhoz. Az "elrejtő" igyekszik - elterelő manőverekkel - visszatartani az információkat a rejtekhelyről, miközben a "kifosztó" ügyesen megpróbálja eltitkolni rablási szándékát. Ilyen magatartást, ilyen "taktikai csalást" eddig csak emberszabású majmoknál tapasztaltak.
Figyelemre méltó jelenség továbbá, hogy a "kifosztók" nem azonnal, hanem csak bizonyos idő elteltével csapnak le az elrejtett táplálékra. Mielőtt lecsapnának rá, előbb néhány percig várnak, s eközben teljes érdektelenséget mutatnak. Az "elrejtő" így biztonságban tudja táplálékát, de többnyire végzetesen téved. Abban az esetben viszont, ha a rabló túlságosan türelmetlen és nagyon feltűnően viselkedik, legtöbbször kudarcot vall rablási kísérlete, mivel az "elrejtő" - mintegy biztonsági okokból - még idejében felfalja az elrejtett táplálékot.