Amanda bepillant a fekete lyukak titkaiba

Vágólapra másolva!
Az Antarktiszon telepített teleszkóp új ablakot nyit az Univerzum leghevesebb folyamataira: fekete lyukak ütközésének következményeit, gammakitöréseket, csillagok felrobbanását és távoli galaxisok magjainak működését követhetjük vele.
Vágólapra másolva!

E nagyenergiájú folyamatok során töltéssel nem rendelkező könnyű részecskék, ún. nagyenergiájú neutrínók jönnek létre, amelyeket igen nehéz detektálni, mivel igen ritkán lépnek kölcsönhatásba az anyag más összetevőivel.

Amanda - gigászi teleszkóp a jég alatt Wisconsin University

Az antarktiszi South Pole obszervatórium egyik különleges műszeregyüttese, az Antarctic Muon and Neutrino Detector Array (Amanda) azonban képes arra, hogy e nagyenergiájú részecskéket egészen a forrásukig kövesse nyomon. Izgalmas hír ez a csillagászoknak, mivel egy új eszköz kerül a kezükbe a fekete lyukak, szupernóvák és egyéb égitestek tanulmányozásához. "Nagy áttörés ez a nagyenergiájú neutrínó-csillagászatban" - mondja Steven Barwick, a University of California (Irvine, USA) fizikusa. "Az Amanda képes elvégezni, amit várunk tőle."

Az 1997-ben üzembe helyezett Amanda szokatlan "teleszkóp", mivel nem az ég, hanem a Föld belseje felé néz, ráadásul másfél kilométerrel a jégfelszín alatt helyezkedik el. A hatalmas, 400 méter hosszú szerkezet 308 optikai szenzort tartalmaz. A szokatlan irányultság oka az, hogy a Föld gyakorlatilag szűrőként szolgál a műszer számára, hogy más sugárzások ne zavarják a neutrínók érzékelését - ez azt jelenti, hogy a déli pólus környékén való elhelyezkedés ellenére a műszer az északi égboltot vizsgálja.

Az Univerzum leghevesebb folyamatai során keletkező nagyenergiájú neutrínók úgy hatolnak át bolygónk testén, mint a fény az üvegen, s csak igen ritka esetben lehet egyet-egyet "elkapni", azaz detektálni.

South Pole telescope follows trail of neutrinos into deepest reaches of the universehttp://today.uci.edu/news/release_detail.asp?key=970

Korábbi eredmények szerint a neutrínók forrásának irányát 3,5 fokos pontossággal lehetett meghatározni az Amanda segítségével. Bár ez a szögtávolság még mindig elég nagy, ahhoz már sok esetben elég lehet, hogy megtalálják valamilyen nagyenergiájú folyamat forrását, s új információkat szerezzenek róla. Egy nemzetközi kutatócsoport arról számol be az Astrophysical Journal 2003. februári 1-i számában, hogy a detektor új változata, az Amanda-II ennél is tízszer pontosabb információkat szolgáltathat.