Homérosz, a tudós precizitásával

Amerikai tudósok szerint Homérosz kitűnő volt földrajzból. Geológusok rekonstruálták a trójai régió 3000 évvel ezelőtti arculatát, és megállapították: az Íliász leírása tökéletesen megfelel ennek a képnek.

Az Íliász részletesen leírja Trója ostromát. Az eposz szerint a háborút az robbantotta ki, hogy Párisz megszöktette Meneláosz spártai király feleségét, Helénát. A küzdelem Meneláosz (illetve Agamemnón) seregeinek győzelmével ért véget. Az ostrom valószínűleg Kr. e. 1250 körül zajlott.

Az ostrom leírása számos kulccsal szolgált a trójai síkság elhelyezkedéséről. Később, a Kr. e. első században Sztrabón, a kappadókiai születésű görög geográfus tovább bővítette a Trójáról adott leírást.

Sztrabón

"Tömör kőből épített lenyűgöző és felfoghatatlanul hatalmas építmény, amely egy nagy mélységű kutat is tartalmaz, amelybe ha egy ember leereszkedik, hihetetlen méretű és remek szaktudásról árulkodó boltozatos galériákban találja magát. Egy csatorna is vezet ide a nagy folyótól."

Az ősi Trója valószínűleg a mai török város, Hissarlik helyén állt. Régészeti feltárások valóban találtak itt egy ókori városmaradványt. Ugyanakkor úgy tűnik, több ősi Trója is létezett, hisz a Kr. e. 3. évezred óta számos alkalommal elpusztult és felépítették. A romok ma egy folyó árterülete fölött elnyúló fennsíkon magasodnak.

Amikor Trója először, Kr. e. 3000 körül felépült, egy óriási öböl szélén helyezkedett el - állítja John Kraft, a Delaware Egyetem munkatársa. Az öböl vize a síkság nagy részét elborította.

Trója és környéke ma azonban egészen más látványt nyújt. A Simois- és a Scamander-folyók hordaléka (mai nevükön Dumrek Su és Kara Menderes) lerakódott az öbölben, és több kilométerrel északra tolta ki a Dardanellák partvonalát, szárazon hagyva Tróját.

A durcás Akhilleusz

A folyó árterületén fúrással nyert üledékoszlopok különböző rétegeit radimetrikus kormeghatározással vizsgálták. A minták elemzésénél kiderült, hogy a különböző korszakokban változatos volt a vízborítás mértéke: egy egykori öböl lagúnává fűződött le, majd ez is kiszáradt, s mocsaras, ingoványos terület jött létre.

Mint az Íliász-ból megtudhatjuk, a görög seregek az Égei-tenger partján, Trójától nyugatra ütöttek tábort, és hajóikat a küzdelemtől biztos távolban, a viharos tenger partján vonták össze. Kraft kutatócsoportja szerint ez a táborhely az egykori Trójai-öböl nyugati felén elhelyezkedő hegyfok mellett lehetett. Az öblöt a görögök "mély árokkal" védték, dél felé, ami megakadályozta, hogy a trójaiak a vékony földnyelven előretörhessenek.

A kutatók azonosították a "szőke vizű" Scamander gázlójának elhelyezkedését. Homérosz szerint Akhilleusz itt tört át a trójaiak vonalain, és a meredek folyóparton összesereglett trójai harcosok sokaságát kényszerítette a sebes vizű, mély folyóba. Sztrabón idejében a síkság már minden bizonnyal északabbra helyezkedett el, így a hegyfok már nem volt jól kivehető, és két folyó egymás mellett folyt, mielőtt vizük a lassan hátráló öbölbe ömlött volna.

A kutatócsoport eredményei szerint Sztrabón meglátásai minden esetben pontosak voltak, amikor a trójai háború földrajzáról írt. Felismerte, hogy a Homérosz óta a folyami hordalék lerakódása megváltoztatta a partvonalat, és valószínűleg helyesen állapította meg, hogy a görög tábor és hajóállomás Iliumtól mintegy 20 sztadionnyira [kb. 4 kilométerre] helyezkedett el.