A bolygók királya megérkezett

Az éjszakai égbolton egyre fényesebben ragyog a Jupiter, amint február 2-án bekövetkező legnagyobb földközelsége felé halad. A legnagyobb planétához hajnalban a tündöklő Vénusz csatlakozik.

2003. február 3-án, közép-európai idő szerint délelőtt 10 órakor a Naprendszer legnagyobb bolygója, a Jupiter oppozícióba kerül. Ez annyit jelent, hogy a Jupiter, a Föld és a Nap egy egyenes mentén helyezkedik el, s az alakzat közepén saját bolygónk foglal helyet (a Jupiter tehát a Földről nézve a Nappal ellentétes oldalon, szembenállásban lesz).

Ez a jelenség azért izgalmas számunkra, mert a bolygó ekkor éri el legnagyobb földközelségét is. A jelenlegi oppozícióban ez 4,3 csillagászati egység lesz (1 CSE a közepes Nap-Föld távolsággal, azaz 150 millió kilométerrel egyenlő). A Jupiter földtávolsága általában ennél jóval nagyobb (5 CSE feletti). A nagyobb földközelség természetesen jobb láthatóságot, nagyobb fényességet is jelent.

Valóban: aki az elmúlt napokban este nyolc óra után felpillantott az égboltra, kelet felé egy fényes, nyugodt fényű pontot figyelhetett meg. E pont - a Jupiter - egyre fényesedik a következő napok során, egyre ragyogóbb látványt nyújtva számunkra. A szabad szemes látvány mellett érdemes kisebb távcsövekkel is vizsgálódni - a sávozott bolygókorongon kívül több holdat is megfigyelhetünk.

A következő hetekben tehát érdemes felpillantani az égre, ha az időjárás éppen kegyes hozzánk. A Jupiter mellett más csemegéket is tartogat számunkra az égi színjáték: továbbra is pompás látványt nyújt a Szaturnusz, amely - mint ahogy arról beszámoltunk - a közelmúltban volt oppozícióban, s gigászi kiterjedésű gyűrűrendszerét éppen felénk fordítja. A hajnali égbolton aztán a gyűrűs bolygót egy a Jupiternél is ragyogóbb égitest, az Esthajnalcsillag - azaz a Vénusz bolygó - váltja fel, hogy a nyugaton még mindig szilárdan kitartó Jupiterrel együtt királyi bolygópárként köszöntsék a napfelkeltét.