Új holdak a Neptunusz körül

Három új kísérőt fedeztek fel a Naprendszer legtávolabbi gázóriása körül, amelyek feltehetően egy ősi ütközés során alakultak ki.

A Neptunusz a Voyager-2 űrszonda felvételén NASA

1989 óta - amikor a Voyager-2 űrszonda elrepült a Neptunusz mellett - nem fedeztek fel "új", vagyis eddig ismeretlen holdakat a kékes színű gázóriás körül. Egy nemzetközi kutatócsoport most egyszerre háromnak is a nyomára bukkant, a bolygó holdjainak száma így 11-re emelkedett. Az eredmény már várható volt azok után, hogy az elmúlt években sorra fedezték fel a holdakat a többi óriásbolygó, a Jupiter, a Szaturnusz és az Uránusz körül.

Az újonnan felfedezett Neptunusz-holdak észlelése igen nagy kihívás volt földi telepítésű távcsövek számára, mivel becsült átmérőjük mindössze 30-40 km. E távoli, apró égitestek a Földről nézve körülbelül 100 milliószor halványabbak annál, amit szabad szemmel még érzékelni tudunk.

Az észleléseket a 4 méteres Blanco-teleszkóppal (Cerro Tololo Inter-American Observatory, Chile) és a 3,6 méteres kanadai-francia Hawaii-teleszkóppal végezték. A felvételsorozaton a Neptunusz mozgását követték nyomon a csillagos égi háttér előtt. A csillagok ezáltal csíkokká nyúltak, ám néhány csillagnak látszó objektum nem változtatta megjelenését, mivel a Neptunusszal együtt mozogtak - így fedezték fel az új holdakat.

Zöld színnel bekarikázva az egyik újonnan felfedezett, egyelőre név nélküli Neptunusz-hold. Átmérője mindössze 30-40 km lehet (forrás: Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics)

Az új felfedezés előtt hat szabályos és két szabálytalan holdat ismertek a Neptunusz körül (e kifejezések alapvetően a holdak pályajellemzőire vonatkoznak). A két szabálytalan (irreguláris) hold a legnagyobb: az 1846-ban William Lassell által felfedezett Triton és az 1949-ben Gerard Kuiper által felfedezett Nereida (ez volt az utolsó alkalom, hogy a Földről Neptunusz-holdat fedeztek fel).

A Naprendszer hét legnagyobb holdjához tartozó Triton keringése ellentétes a bolygó forgásának irányával, így valószínűleg egy befogott Kuiper-objektum lehet - tehát a Neptunuszon túli jeges kisbolygó-övből származik. A Nereida pályája pedig az egész Naprendszerben a legelnyúltabb holdpálya. A hat szabályos pályán - vagyis közel a bolygó egyenlítői síkjában, a bolygó forgásával megegyező irányban keringő - holdat a Voyager-2 fedezte fel 1989-ben.

A három újonnan felfedezett hold szintén irreguláris. Befogott kisbolygók, vagy egy korábbi nagyobb hold becsapódás hatására kiszakadt darabjai lehetnek.