A válások komolyan veszélyeztetik az élővilágot

Vágólapra másolva!
A háztartások növekvő száma nagyobb pusztítást gyakorolhat az élővilágra, mint a népesség növekedése.
Vágólapra másolva!

Forrás: EPAA legújabb kutatások tanúsága szerint nem kizárt, hogy a Föld élővilága akár azt is megsínyli, ha egy fiatal kirepül a családi fészekből, vagy egy bíróság valahol kimondja a válást.

Nem csak az emberi népesség növekedése veszélyezteti ugyanis az élőlények populációit, de a háztartások emelkedő száma is hasonló következményekkel jár - még azokon a területeken is, ahol a népesség egyébként kiegyensúlyozott, vagy akár csökkenőben van.

Világszerte egyre kevésbé jellemző, hogy generációk sokasága él egy fedél alatt, s a válások következtében akár egyetlen család is több háztartásra eshet szét. A háztartások növekvő száma azonban nagyobb pusztítást gyakorolhat az élővilágra, mint a népesség növekedése - állítja munkatársaival Jianguo Liu, a Michigani Egyetem kutatója.

"Ez tulajdonképpen egyenértékű azzal a megrázó felismeréssel, hogy bármilyen emberi tevékenység, még ha a személyes autonómia és a legalapvetőbb emberi szabadság hatókörébe esik is, hatást gyakorol környezetünkre" - fogalmaz a vizsgálat vezetője. Ökológusként Liu a gazdasági rendszer és az ökoszisztémák rendszerének összefüggését vizsgálja.

Azok az otthonok, amelyeknek csupán egy, két, esetleg három lakójuk van, meredeken növelik energiafogyasztásunkat, valamint föld-, építőanyag és vízigényünket. Jellemző példa erre, hogy a legtöbb hatszemélyes lakásban ugyanannyi hűtőszekrényt találunk, mint egy átlagos garzonban: egyet.

Liu kutatócsoportja a népesség növekedését, a háztartások számát és azok átlagos méretét vette számításba összesen 113 országban. A vizsgált országok nagyobb része, 76 ország rendelkezik biodiverzitás-gócpontokkal (azaz veszélyeztetett biodiverzitás-centrumokkal).

Biodiverzitás-gócpontok

Biodiverzitás-gócpontnak tekinthető minden olyan régió, ahol az emberi tevékenység komolyan veszélyezteti a biológiai sokszínűséget, azaz egyszerre egy sor fajt sodor a kipusztulás felé.

A trópusokon számos hasonló régiót találunk, de például az Egyesült Államokban is vannak ilyen gócpontok - a szakértők, meglepő módon, épp a kaliforniai sivatagot tekintik ilyennek -, de ide sorolhatjuk a délnyugat-kínai óriáspandák élőhelyét is.

A kutatók eredményei szerint a háztartások számának emelkedése globális viszonylatban megelőzi a népesség növekedését, ráadásul leginkább épp azokban az országokban, ahol biodiverzitás-gócpontokat találunk. Számításaik szerint a sokszínűség centrumországaiban az 1985-ös szinthez viszonyítva 155 millióval több háztartással számolhatunk, és ha a tendencia nem változik, ez a mennyiség 2015-re további 233 millió háztartással emelkedik.

A háztartások száma még azokban az országokban is folyamatosan nő, ahol a népesség egyébként csökken - lásd Olaszország, Görögország vagy Portugália esetét.

"Minél inkább megterheljük a biológiai rendszereket, annál inkább fenyegetjük a sokszínűséget" - fogalmaz Jessica Hellmann, a vancouveri British Columbia Egyetem Biodiverzitáskutató Központjának munkatársa. Az környezeti terhelés egyik legjobb mérőszáma szerinte éppen a háztartások száma - e mutató segítségével talán közelebb juthatunk a globális környezeti válság megértéséhez.

Forrás: MTIHellmann fontosnak tartaná, hogy több hasonló, a háztartásokat vizsgáló tanulmány szülessen alacsonyabb szinteken is, elsősorban a városok szintjén. Így lehetne megállapítani például azt, hogy a Liu csoportja által leírt tendencia mekkora pontossággal érvényesül azokon a területeken, ahol a sokszínűség veszélyeztetett központjai és a nagy népsűrűségű területek átfedik egymást. Hellman alkalmas példának véli San Franciscót, ahol a környezet védelme nehéz és költségigényes, s a háztartások fogyasztáscsökkentése talán könnyebben keresztülvihető.

Akár adópolitikai eszközök is elősegíthetnék a környezetterhelés csökkentését, amennyiben a nagyobb családoknak otthont lakásokat kedvezményekben részesítenék.