Új korszak kezdődött a bolygóvadászatban

Alaposan kitolódott az ismert Naprendszeren kívüli bolygók tartományának határa: egy új módszerrel Földünktől 5000 fényévnyire egy Jupiterhez hasonló forró óriást fedeztek fel.

Az újonnan felfedezett, legtávolabbi ismert exobolygó fantáziarajza Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics

Egy új és ígéretes módszer alkalmazásával az eddigi legtávolabbi ismert exobolygót fedezték fel amerikai csillagászok. A Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics kutatóinak a Földtől 5000 fényévnyire lévő csillag (Ogle-TR-56) kísérőjét sikerült észlelniük. Az eddig mintegy 100 exobolygó egy kb. 160 fényév sugarú gömbön belülre helyezhető, így a felfedezés jelentős ugrásnak számít.

Az Ogle-TR-56b jelzésű bolygó észlelését az tette lehetővé, hogy keringési síkjára éppen az éléről látunk rá, így a csillag előtti áthaladásakor a rendszer fényessége megváltozik. A periódusidő alapján a bolygó keringési ideje mindössze 29 óra. A bolygó közelebb kering csillagához, mint a Naprendszer legbelső bolygója, a Merkúr a Naphoz, légkörének hőmérséklete kb. 1800 Celsius-fok. A bolygó tömege a Jupiterének 2,6-szorosa, ám tömege valamivel kisebb. Ez arra utal, hogy sűrűsége a Szaturnuszéhoz, a Naprendszer legkisebb sűrűségű (0,7 g/cm3) bolygójáéhoz lehet hasonló.

Az Ogle-TR-56b az első olyan megerősített exobolygó, amelyet ezzel a módszerrel fedeztek fel. (Az összes korábbi exobolygót a csillagukra kifejtett gravitációs hatásuk révén találták meg, de ez a módszer kb. 160 fényévnél nagyobb távolságban még nem elég érzékeny.)

Az eredmény nem váratlan abból a szempontból, hogy világszerte mintegy 20 kutatócsoport használja már az új és ígéretes módszert, amelynek segítségével becslések szerint a vizsgálható csillagok száma kb. 40 ezerről több mint 100 millióra emelkedik. A módszer érzékenységre jellemző, hogy ekkora távolságban észlelni a bolygót olyan teljesítmény, mintha egy 300 kilométerre lévő fényszóró előtt átrepülő szúnyog hatását észrevennénk.

Az újonnan felfedezett bolygó neve az Optical Gravitational Lensing Experiment (Ogle) programra utal, amelynek keretében egy Chilében telepített teleszkóppal (Las Campanas Observatory) a Tejútrendszer centrumának irányában fekvő zsúfolt csillagmezőben keresnek olyan fényességváltozásokat, amelyek kísérőkre utalnak.