Wilson sem lett próféta a saját hazájában

Nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1918. január 8-án hangzott el az amerikai kongresszusban "Wilson tizennégy pontja", az a békeprogram, amely elvezetett a Nemzetek Szövetségének ("Népszövetség") megalakulásához, és irányvonalakat jelölt meg az első világháborút lezáró békeszerződésekhez.

Az Egyesült Államok háromnegyed évvel korábban, 1917. április 6-án üzent hadat Németországnak, az amerikai csapatok június 25-én szálltak partra Franciaországban.

Az első világháború negyedik évében az európai harctereken francia katonai lázadás és brit offenzíva, török visszavonulás, német meghátrálás, a breszt-litovszki fegyverszüneti tárgyalások, Edmund Allenby brit tábornok jeruzsálemi bevonulással koronázott expedíciója követik egymást. Oroszországban kitör a bolsevik forradalom, 1917. december 7-én Washington még az Osztrák-Magyar Monarchiának is hadat üzen...

A németek 1918 elején még offenzívák sorozatával próbálkoznak, de nyár végére a központi hatalmak teljesen kifulladnak, megpecsételődik sorsuk.

Wilson

Thomas Woodrow Wilson, a 14 pont előterjesztője ügyvédből lett az Egyesült Államok 28. elnöke.

1856-ban született, 1910-től New Jersey demokrata párti kormányzója, 1913-ban az Egyesült Államok elnökévé választják, 1916-ban újraválasztják.

Az első világháború kezdeti szakaszában a semlegesség híve volt, 1916-ban először vetette fel egy nemzetközi "békeliga" szükségességét. 1919-ben Nobel-békedíjat kapott, de ugyanebben az évben agyvérzés vetett véget politikai pályájának, 1924-ben halt meg.

Buza László, a neves magyar nemzetközi jogász 1935-ben megjelent tankönyvében a következőket írta Wilsonról: "Híres 14 pontja, amelyben a béke alapjául veendő elveket formulázta, egyik legfontosabb követelmény gyanánt a Nemzetek Szövetségének megalakítását állította fel.

Wilson kész tervet hozott magával a párizsi békekonferenciára, ahol az ő doktriner elgondolása találkozott az európai entente-nagyhatalmaknak azzal a törekvésével, hogy a győzelem folytán előállott hatalmi túlsúlyuk állandósíttassék,
s e célból olyan nemzetközi organizáció állíttassék fel, mely a nemzetközi hatalmat a legyőzött központi államok kizárásával az ő részükre biztosítja."

Valójában Wilson kongresszusi üzenetének utolsó, 14. pontja mondta azt ki, hogy "meg kell teremteni a népek általános szövetségét" külön szerződések alapján, abból a célból, hogy kölcsönös biztosítékai legyenek azonos módon mind a nagy, mind a kis államok politikai függetlenségének és területi sérthetetlenségének.

A Népszövetség

1919 februárjában a párizsi békekonferencián 27 ország elfogadta Wilson elnök kezdeményezését, és a Nemzetek Szövetségének 1919. június 28-án elfogadott egyezségokmányát belefoglalták valamennyi Párizs környéki békeszerződésbe.

Amikor Wilson első jelét látta az amerikai belépéssel szembeni hazai ellenszenvnek, 1919 szeptemberében a Nemzetek Szövetségét népszerűsítő körútra indult az Egyesült Államokban.

Az amerikai szenátus negatív döntése nyomán 1920 januárjában Washington bojkottálta a Nemzetek Szövetségének első ülését, majd márciusban a szenátus végleg elvetette az amerikai tagság gondolatát. A kongresszus egyébként megtagadta a Wilson által aláírt versailles-i békeszerződés ratifikálását is. A 14 pont előterjesztője az 1920-as választásokon teljes vereséget szenvedett.

Általában elmondható, hogy az 1918. január 8-i kongresszusi üzenet proklamálta a nyilvános békeszerződéseket, a tengerek szabadságát, a kereskedelem szabadságát, a teljes leszerelés gondolatát. Az első öt pont a világháború utáni rendezés főbb elemeit tartalmazta.

Állást foglalt a nyílt diplomácia mellett, a titkos nemzetközi megállapodások ellen, szorgalmazta minden kereskedelmi korlátozás megszüntetését, az egyenjogú kereskedelmi kapcsolatokat, a fegyverzetnek és a fegyverkezésnek a belbiztonsági szükségletek minimális szintjére való leszállítását, az összes gyarmati követelések méltányos rendezését, a szuverenitási kérdések eldöntésénél a lakosság és a kormányok érdekeinek kiegyensúlyozott érvényesítését.

A wilsoni programokmány 6. pontja Oroszországgal foglalkozott, ahol lezajlott az októberi forradalom, kikiáltották a szovjethatalmat, 1917. november 8-án kiadták a békedekrétumot, amely elcsatolásokat és hadisarcot kizáró, igazságos, demokratikus békét követelt, a háborút az emberiség elleni nemzetközi bűnténynek nyilvánította.

A 6. pontban szerepelt "az egész orosz terület kiürítése, az Oroszországot érintő kérdések oly módon való szabályozása, amely a világ többi nemzeteinek legjobb és legszabadabb együttműködését biztosítja olyan vonatkozásban, hogy Oroszország függetlenül dönthessen saját politikai fejlődése és nemzeti politikája dolgában, őszinte, barátságos fogadtatásra találjon a szabad nemzetek társaságában olyan törvények mellett, amilyeneket ő maga kíván".

(Moszkva a későbbiekben "imperialista békeprogramnak" minősítette Wilson 14 pontját, magát Thomas Woodrow Wilsont pedig a Szovjet-Oroszországot sújtó blokád és fegyveres intervenció egyik kezdeményezőjének és megszervezőjének nevezte.)

A 7-13. pontok egyebek között Belgiumot, Franciaországot, Olaszországot, Romániát, Montenegrót, Szerbiát érintő területi kérdéseket szabályoztak. A 10. pont kimondta: Ausztria-Magyarország népei számára, amelyeknek helyét a nemzetek között biztosítva és elismerve kívánjuk látni, az autonóm fejlődés legszabadabb lehetőségeit kell biztosítani."

A 12. pont leszögezte, hogy "a Török Birodalom népeinek autonómia adandó", a tengerszorosokat szabaddá kell tenni. A 13. pontban olyan megfogalmazás szerepelt, hogy független lengyel államot kell létesíteni, amelyhez a kétségtelenül lengyelek lakta területek csatolandók.

Pirityi Sándor