Megkezdődtek a klinikai próbák egy sikeres HIV-vakcinával

Az Egyesült Államok több kórházában is megkezdődtek az embereken folytatott vizsgálatok egy olyan HIV elleni vakcinával, amely az állatkísérletek során igen hatékonynak bizonyult.

Az Emory Egyetem (Atlanta, USA) és az amerikai Allergikus és Fertőző Betegségek Nemzeti Intézete által kifejlesztett vakcinával a múlt héten kezdték meg a klinikai próbák első fázisát, 30 önkéntes, nem HIV-fertőzött személyen.

A Harriet L. Robinson, James M. Smith, Bernard Moss és Linda Wyatt által létrehozott vakcina két különböző összetevőt tartalmaz. Egyik része egy DNS-szekvencia, amely a HIV három fontos génjét hordozza. Másik része egy ártalmatlan vírust tartalmaz (MVA-vírus, amelyet már a 60-as években alkalmazták himlő ellen). A második összetevő hatásának lényege, hogy maga a vírusfertőzés ténye az, ami intenzívebb munkára serkenti a szervezet immunrendszerét (tehát egyféle "gyorsítófokozat"-ként szolgál). A DNS-alapú alkotórésszel beindítják az immunválasz folyamatát a HIV-gének által kódolt fehérjék ellen, majd az MVA segítségével bekapcsolják a gyorsítófokozatot.

Mint arról korábban beszámoltunk, az állatkísérletekben 28 makákó majmot használtak, ebből négy kontrollként szerepelt, tehát nem kapott védőoltást. Az oltás után hét hónappal - ami az eddigi kísérletekhez képest szokatlanul hosszú időnek számít - intenzív vírusfertőzésének tették ki az állatokat. A védőoltáson átesett 24 majom vérében kezdetben kimutatható volt egy alacsony vírusszint, de ez 23 esetben fokozatosan a kimutathatósági érték közelére csökkent. Tizenkét héttel a fertőzés után 2000-szer volt alacsonyabb a vérükben a vírusok mennyisége, mint a kontrollként szereplő állatokéban (az egyik példánynál "csak" százszor kevesebb vírus volt a vérben). A négy kontroll-állatnál 28 hét múlva az AIDS-betegekéhez hasonló kísérő fertőzések alakultak ki, s el kellett altatni őket. A kutatók minderről 2001-ben számoltak be a Science-ben.

2002 októberében újabb beszámoló következett a Journal of Virology hasábjain, amelyből kiderült: a HIV genetikai anyagának és a róla készült másolatoknak (virális RNS és DNS) az állatokban tapasztalt szintje közel a kimutathatósági szinten maradt. Állapotuk stabilan az olyan emberekéhez hasonló, akik hosszú ideje HIV-fertőzöttek ugyan, mégsem fejlődik ki náluk az AIDS. Mindezek után a kutatók engedélyt kaptak a klinikai próbák megkezdésére.

A klinikai vizsgálatok első fázisában szokás szerint a vakcina biztonságosságát tesztelik. Az egy évesre tervezett próbák során először elkülönítve vizsgálják mindkét fokozat hatását, HIV-negatív (azaz nem fertőzött) önkénteseken. Ezután következik a kombinált vakcina biztonsági próbája. A megfertőződés a HIV mindössze három génjével nem lehetséges.

Egy ilyen védőoltás lehetővé tenné, hogy a fertőzés után ne alakuljon ki magas vírusszint a vérben, így a szervezet saját immunrendszere nem szenvedne jelentős károsodást. Ez pedig azt jelentené, hogy akár egyedül is megküzdhetne a fertőzéssel. A HIV elleni védőoltás társadalmi szempontból is az egyetlen járható út az AIDS elleni küzdelemben, mert a fejlődő országok nem tudják megfizetni a jelenleg alkalmazott drága gyógyszereket.