Madarak terjeszthetik az ebolát

Kiderült, hogy a rettegett kórokozó nem csupán genetikai állományában, de külső fehérjeburkában is hasonló számos, madarak által terjesztett vírushoz.

A Purdue University (USA) kutatói arról számolnak be a Journal of Virology c. szaklap december 15-ei számában, hogy az ebolavírus külső fehérjeburkának kémiai szerkezete nagy hasonlóságot mutat néhány olyan retrovírussal (RNS-vírussal), amelyeket madarak terjesztenek. Mivel korábbi kutatások során már kiderült, hogy e vírusok között genetikai hasonlóság áll fenn, a jelenlegi felfedezés tovább erősíti közös származásuk elméletét. A hasonló fehérjeburok továbbá arra utal, hogy a vírus köztesgazdái a madarak lehetnek, s ők közvetítik az emberi populációk felé.

"Bár a madarak szerepe még nem teljesen bizonyos, a felfedezés arra figyelmeztetheti az egészségügyi szakértőket, hogy fokozottabban figyeljenek erre az eshetőségre" - mondja a kutatások vezetője, David Sanders.

A Purdue University kutatói arról is beszámolnak, hogy az ebolavírus fehérjeburkának "átszabásával" a rettegett kórokozóból egy igen jól használható génterápiás eszköz (génhordozó, vektor) készíthető, amely az eddigiekkel szemben nem csupán injekcióval, de belégzéssel is a szervezetbe juttatható - így különösen a tüdő betegségeinek génterápiás kezelésére lehet alkalmas a jövőben.

Az RNS-vírusok csoportjába tartozó Ebola vírusos vérzéses lázat okoz emberben és főemlősökben, amely az esetek nagy részében halálos. A vírus 1976-os első felbukkanása óta folyamatosan próbálkoznak a védőoltás és a kezelés kifejlesztésével.

A vírus származási helye Afrika és Ázsia őserdeiben lehet, de egyelőre nem ismert, hol, hogyan és milyen vírushordozón tölti el a kitörések közötti nyugalmi időszakokat. 1999 novemberében a francia Pasteur Intézet kutatói arról számoltak be, hogy bizonyítékokat találtak a vírus létezésére egy hárpiában és hat rágcsálóban a Közép-afrikai Köztársaságban. Ezt megelőzően a vírust csak főemlősökben és emberekben sikerült azonosítani.

Az ebola által okozott vírusos vérzéses lázról

Az ebolavírus (és kevésbé ismert rokona, a Marburg) az ún. filovírusok családjába tartozik. A kórokozó a vírusos vérzéses láz nevű betegséget idézi elő. A megfertőzöttek körében jellemzően igen nagy a halálozási arány (egy-egy kitörésben 80-90% körül mozog).

Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének adatai szerint az ebola mintegy 1500 ismert fertőzési esetet produkált 1976 óta, amikor először jelent meg Szudánban és Zairében. Ebből körülbelül ezer volt a halálos áldozatok száma.

A vírus testváladékok és testfolyadékok (például nyál, vér) érintkezése, illetve a fertőzött személlyel történő közvetlen fizikai kontaktus útján terjed (ez akár egy kézfogás is lehet). Aeroszolként, köhögés vagy tüsszentés során is átkerülhet egy újabb személyre.

A járványok - más néven kitörések - igen gyorsan ütik fel a fejüket. A járvány kialakulásához valószínűleg egyetlen ember megfertőződése is elég. A fertőzött terület korai felismerése és gyors elszigetelése igen hatékony a járvány megfékezésére, éppen a vírus nagy halálozási aránya miatt: tulajdonképpen ennek köszönhető, hogy (egyelőre) nem tudott világjárványt produkálni.

A lappangási időszak néhány nap, esetleg néhány hét lehet. A betegség hirtelen, influenzaszerű tünetekkel jelentkezik: a végtagfájdalmak mellett magas láz, fej- és torokfájás lép fel. A betegség második fázisában ezt hányás és hasmenés követi, a bőrön kiütések jelennek meg, a vese- és májfunkció károsodik. Végül vérzések kezdődnek a beteg orrán, száján, szemein és egyéb testnyílásain keresztül. A vérzések a bőrön is átütnek, fájdalmas hólyagokat alakítva ki.