Az óceánközépi hátság növekedése

A Csendes-óceán keleti részén, az Egyenlítő mentén fekszik a tenger alatti Galapagos-magaslat. A nagyon erős vulkáni tevékenységgel és az óceáni aljzat szétterjedésével jellemezhető terület most fontos új eredményeket szolgáltatott a lemeztektonika számára.

Óceánközépi hátságok

Az itt dolgozó amerikai kutatók egy új modellt fejlesztettek ki az óceánközépi hátságok hosszirányú továbbterjedésére. Ezek a hátságok irányítják a tengeraljzat szétterjedését és az óceáni medencék folyamatos képződését.

A kutatáshoz olyan recens földrengésadatokat használtak, amelyek a korábbi modelleknél még nem álltak rendelkezésre. A vizsgálatok kimutatták, hogy az óceánközépi hátság hosszanti növekedését a földrengések jelentős aktivitása előzi meg. Ez teszi lehetővé, hogy a hátság továbbterjedjen az óceáni litoszféra rideg és törékeny testében.

A korábbi modellekben az óceánközépi hátságokat tökéletes hasadékként idealizálták. Az új eredmények azt mutatják, hogy a szeizmikus tevékenység és a hátság szerkezete sokkal összetettebb, mint korábban gondolták. A hidroakusztikus szeizmikus adatok alapvető fontosságúak voltak a vizsgálatokban, mivel ezeknek a földrengéseknek az erőssége a globális szeizmikus hálózat észlelési küszöbe alatt van. Az adatok a földrengések koncentrációját mutatták a Galapagos-magaslat csúcsánál. A kutatóknak feltűnt, hogy az itt észlelt akusztikus jelek hasonlóak ahhoz, amit a laboratóriumban figyeltek meg a továbbterjedő töréseknél. A feltűnően hasonló szeizmikus aktivitás és törési minták lehetővé tették, hogy a néhány centiméteres laboratóriumi minták törési mechanizmusát alkalmazzák a több 10 kilométeres hátságszakaszok továbbterjedésére is.

A tovaterjedést megelőzően kis erősségű földrengések és kis méretű törések jelennek meg a területen, amit a magma feláramlása követ a hátság tengelye mentén, ami végül a tengeraljzat szétterjedéséhez vezet. A mért feszültségek számítógépes modellezése is megerősítette az amerikai kutatók értelmezését, hogy a szeizmikus adatok a hasadékszerű óceánközépi hátság csúcsának a továbbterjedéséből származnak. Ez a terület azért volt alkalmas erre a vizsgálatra, mert viszonylag egyszerű a földtani felépítése, a tektonikai története jól ismert, minimális az üledéktakaró rajta, és hosszú időre visszamenően hozzáférhetők a szeizmikus adatok.

Dulai Alfréd