Meghalt az igazságosság filozófusa

Vágólapra másolva!
81 éves korában elhunyt John Rawls, aki Az igazságosság elmélete című művével új életet lehelt a halódó politikai filozófiába.
Vágólapra másolva!

Forrás: HarvardJohn Rawls bízvást nevezhető a XX. század egyik legnagyobb hatású filozófusának. A harvardi professzor, aki távol tartotta magát a reflektorfényektől, (interjút szinte soha nem adott) vasárnap, 81 éves korában, hosszú betegeskedés után szívelégtelenség következtében hunyt el lexingtoni otthonában (Massachusetts, USA).

Rawls gondolkodói pályájának középpontjában az igazságosság fogalma állt. Hangsúlyozta az egyéni jogok fontosságát, vállalva azt is, hogy azokat a társadalom nevében megfogalmazott érdekekkel szemben is képviselje.

Életműve bizonyosan meghatározza a következő évtizedek filozófiai vitáit.
"Rendkívül elszomorított Rawls halála. Személyében a legmélyebb humánum és bölcsesség egyesült. Aligha akadt a korban olyan filozófus, aki hozzá mérhető hatást gyakorolt volna az igazságossággal kapcsolatos gondolkodásunkra" - nyilatkozta a Harvard Egyetem elnöke, Lawrence Summers.

Az igazságosság elmélete

Rawls nevéről a legtöbb embernek 1971-ben megjelent könyve, A Theory of Justice (Az igazságosság elmélete; Osiris, 1997.) juthat az eszébe. A kritikusok szinte a kiadás pillanatától fogva elismerték: a század politikai filozófiáját forradalmasító mű született.

John Rawls

A baltimore-i születésű John Rawls a Princeton Egyetemen filozófia szakán szerezte egyetemi és doktori diplomáját. A második világháborúban gyalogosként szolgált és a Csendes-óceánon "tanulta meg az ember rosszra való hajlamát értékelni." Mégis - saját bevallása szerint - egész életében "realista utópista" maradt, azaz mindig is hitt abban, hogy az emberiség javíthat önmagán. 1962-ben csatlakozott a Harvard filozófiai fakultásához, majd 1979-ben lett az egyetem professzora, azaz rendes tanára. (A harvardi hierarchia nem ismer ennél magasabb tisztséget.)

A század közepén kevesen szálltak vitába a neves brit politikai eszmetörténész, Peter Laslett - 1950-ben papírra vetett - véleményével, miszerint "a politika filozófia, legalábbis a jelen pillanatban, halott". A legtöbben valóban úgy vélték, a politikai filozófia forrása végleg elapadt; Machiavelli és Hobbes, Locke és Rousseau, Marx és John Stuart Mill öröksége már legfeljebb a történészeknek nyújthat kutatnivalót, s a kortárs gondolkodók jobban teszik, ha inkább közgazdaságtannal, pszichológiával, esetleg inkább logikával és tudományfilozófiával foglalkoznak.

Azonban a hetvenes évek végére, mindössze egy évtizeddel az igazságosság elméletének megjelenése után a helyzet gyökeresen megváltozott: máig nem kevesebb, mint ötezer írás jelent Rawls nézeteiről, és a könyv körüli polémiát követően a politikai filozófia ismét termékeny kutatási területté vált.

Rawls főműve, Az igazságosság elmélete visszatérítette a politikai gondolkodást az eredeti kiindulóponthoz: a társadalmi kérdések etikai vizsgálatához. A társadalmi igazságosságról és az egyéni jogokról alkotott nézetei hatására a filozófusok újra elkezdtek a szabadság és a felelősség kérdéseivel foglakozni, amelyek mind a mai napig az egyik legizgalmasabb kérdései a bölcseletnek.

"Életműve évtizedekig, sőt ki merem jelenteni, évszázadokig hatással lesznek a társadalomról folytatott vitákra" - nyilatkozta Hilary Putnam, Rawls harvardi kollégája, az Agyak a tartályban című nagy hatású tanulmány szerzője. Rawls "nem egyszerűen gondolkodott arról, hogy hogyan legyünk jók, illetve hogyan cselekedjünk jót, de saját életével is választ kínált e kérdésekre."

A "tudatlanság fátyla"

Rawls rendkívül eredeti, ugyanakkor egészen egyszerű gondolatkísérlet segítségével próbálta megvilágítani az igazságosság alapelveit.

John Rawls bibliográfiahttp://sun3.lib.uci.edu/~scctr/philosophy/rawls.html

Elképzelésének lényege, hogy egy képzeletbeli, "eredeti állapotnak" nevezett helyzetben mindannyian megválaszthatjuk, milyen berendezkedésű társadalomban kívánunk élni. Ám ezt a döntést a "tudatlanság fátyla" mögött kell meghoznunk, azaz anélkül, hogy tudnánk, milyen helyzetünk lesz ebben a társadalomban: vagyis szegények vagy gazdagok, elnyomottak vagy uralkodók leszünk-e; sőt, még azzal sem lehetünk tisztában, hogy okosak, szorgalmasak és szépek leszünk, vagy esetleg visszataszító, tökkelütött szerencsétlenekként csöppenünk az "új világba".

Forrás: HarvardRawls érvelése szerint egy ilyen helyzetben egy olyan társadalom létrehozására kötnénk szerződést, amelyben a legrosszabb sorúak sora még mindig elviselhetőbb, mint más elképzelhető rendszerekben - egyszerűen azért, mert tudjuk: mi is kerülhetünk a legrosszabb sorsúak közé, és így igyekszünk csökkenteni, és elviselhetővé tenni az ezzel járó szenvedést.

Bár az így kialakított társadalomból a társadalmi különbségek nem tűnnének el, de a lehető legkisebbek lennének.

Végül hogyan kapcsolódik az az elmélet az igazságossághoz? Azért nevezhetjük igazságosnak az így kialakított képzeletbeli helyzetet, mert a tudatlanság fátyla mögött - Rawls szerint - pontosan úgy érvelünk, ahogy az igazságosság természetéről folytatott ideális vitában tennénk: vagyis az egyéni előnyök és erények mérlegelése nélkül!

Tanítványai és kritikusai mellett felesége, négy gyermeke és négy unokája őrzik emlékét.