Sikeres kísérletek új rák elleni vakcinával

Amerikai kutatók olyan új DNS-alapú vakcinát fejlesztettek ki, amely valósággal megfojtja a daganatokat, elzárva őket a tápanyagoktól és az oxigéntől. Az új eljárás két rák elleni harcmodort egyesít magában.

A daganatok elleni küzdelem egyik legígéretesebb módszere a tumormassza vérellátásának gátlására, azaz a tumorsejtek "kiéheztetésére" irányul. Ezt a tumor környékén történő érképzés (angiogenezis) blokkolásával akarják elérni, amely néhány milliméteres átmérő felett már halálos a daganat számára. A nagyszerű kilátásokkal kecsegtető kutatási vonal egyes eredményeiről többször beszámoltunk rovatunkban.

A The Scripps Research Institute (TSRI) kutatói Ralph Reisfeld immunológia-professzor vezetésével az érképzés gátlását egy DNS-alapú vakcinával érték el. Vakcinájukkal az immunrendszert arra tanították, hogy hatékonyan felismerje és pusztítsa az intenzíven fejlődő erek sejtjeit a daganatok környezetében. A sikeres preklinikai vizsgálatok eredményeit a Nature Medicine 2002. decemberi számában közlik a kutatók.

Egy másik harcmodor a tumorsejtek ellen

Az érképzés ellen ható anyagok alkalmazását nehezíti, hogy a tumorsejtek számos módon válthatnak ki érképzéshez vezető folyamatokat. Egy-egy anyagcsereút blokkolása esetén a tumorsejt egyszerűen átvált egy másik módszerre.

Az érképzés gátlása mellett napjaink másik legígéretesebb módszere a rák elleni harcban az ún. aktív immunoterápia, amellyel közvetlenül támadják meg a tumorsejteket. Ehhez először egy "lökést" kell adni az immunrendszernek: ennek lényege, hogy az immunrendszer kegyelmet nem ismerő ölősejtjeit érzékenyíteni kell a tumorsejtek célzott felismerésére. Ezt egy ún. tumorspecifikus antigénnel érik el - olyan molekulával, amely a legideálisabb esetben igen gyakori a tumorsejtek felszínén, viszont nincs jelen az egészséges sejteken.

Egy-egy ilyen "betanított" ölősejt-populáció nagy hatékonysággal és szelektivitással képes az adott antigént a felszínükön kifejező tumorsejtek pusztítására. Szerencsére azok a mutációk, amelyek a tumoros folyamat kialakulásához vezetnek, gyakran produkálnak tumorspecifikus antigéneket is. Ugyanakkor egy-egy tumorsejt további mutációja - ami sajnos szintén igen gyakori - megváltoztathatja azt az antigént is, amelyre az ölősejteket érzékenyítették, így azok a továbbiakban már nem látják a célpontot.

Megoldás a problémákra: a két harcmodor egyesítése

Úgy tűnik, a TSRI kutatói mindkét problémán felülkerekedtek azzal, hogy megpróbálták egyesíteni a két módszer előnyeit. Így jött létre egy új fegyver, az angiogenezis-gátló DNS-alapú vakcina.

Az új eljárás lényege, hogy az aktív immunoterápiával nem közvetlenül a tumorsejteket, hanem a daganat környékén fejlődő erek sejtjeit (endotél-sejtek) vették célba. A tumorsejtekkel ellentétben ezek a sejtek sokkal állandóbb célpontot nyújtanak, mert mutációs rátájuk elhanyagolható.

Az ölősejteket ez esetben egy olyan molekulára (antigénre) érzékenyítették, amely nagy mennyiségben termelődik az endotél-sejtekben (vaszkuláris-endoteliális növekedési faktor receptor 2; VEGF receptor 2) - különösen azokban, amelyek daganat környékén fejlődő erekben vannak jelen.

Az antigént kódoló DNS-szakaszt egy "génpostás"-ba, egy ártalmatlanná tett baktérium (S. typhimurium) genetikai állományába szúrták be, majd az élő baktériumokat a kísérleti állatokként szolgáló egerekbe juttatták. A gyomor falának nyirokcsomóiba eljutott baktériumok elpusztulása után felszabadult DNS-szakaszokat professzionális antigén-bemutató sejtek (makrofágok és dendritikus sejtek) vették fel. E sejteken belül a DNS alapján elkészültek az antigén-fehérjék, s bemutatásra kerültek az immunrendszer ölősejtjei számára, amelyek ezután az egész szervezetben megkezdték az ilyen antigént kifejező sejtek felkutatását.

A DNS-vakcinával kezelt állatokban az angiogenezis üteme jelentősen csökkent, s három különféle daganattípus esetében is sikerült megakadályozni a tumor növekedését. A vakcina alkalmazása egyéb betegséget nem váltott ki, s a termékenységet sem befolyásolta. Ugyanakkor a sebek begyógyulásának üteme - amelyhez új erek képződését igényli - kissé lelassult.

A kutatók remélik, hogy kísérleteik bizonyítékot szolgáltattak egy eddig csak elméleti szinten feltételezett mechanizmus tényleges működésére, s új fegyverrel járultak hozzá a rák elleni küzdelemhez.