Az önmagát megszüntető írás

Vágólapra másolva!
Az önpusztító tinta miatt Európa történelmi dokumentumai lassú pusztulásra vannak ítélve, mert mintegy nyolcvan százalékuk olyan tintával íródott, mely elpusztítja őket. A tintában lévő vas-szulfát (ismertebb elnevezéssel "fesónégy" vagy vitriol) reakcióba lép a levegővel és bármit lebont amire rákerült.
Vágólapra másolva!

A rómaiak találmányát a késő középkorban már szinte mindenhol ismerték: a tinta készítésének módjai középkori receptek között rendszeresen elofordulnak. A korai változat, az ún. széntinta faszénből, vagy lámpakoromból készült ragasztó hozzáadásával.

A főbűnös a gubacstinta

Gubacstinta horrorsóhttp://www.knaw.nl/ecpa/ink/show/show.htmlMártogatós tollakhttp://www.ceu.hu/medstud/manual/MMMhu/ink.htmlA tinta történetehttp://www.kfki.hu/~cheminfo/hun/teazo/festek/tus.html

A később használt gubacstintát (iron gall ink) vasszulfáttal kikeverve állították össze. Színe kémiai reakció eredménye: a gubacstinta levegovel való érintkezéskor még tovább sötétedik, ami ideálissá tette a középkori könyvmásolók számára, csakúgy, mint az a tulajdonsága, hogy kiválóan beivódik a pergamenbe, míg a széntinták elég könnyen ledörzsölodnek. A gubacstinta ezenkívül áttetszobb és fényesebb, mint a széntinta.

Gyakorlatilag az összes késo középkori kódex gubacstintával íródott. A mostanára már eléggé kritikus állapotba került iratok között kéziratok (pl Leonardo da Vinci jegyzetei), dokumentumok (pl. az amerikai alkotmány korai vázlatai) hivatalos iratok (pl. a Kelet Indiai Társaság iratai), és partitúrák (pl. Bach és Händel munkái) egyaránt fellelhetők. (Ráadásul a kottagrafikák még több helyet foglalnak el a papíron, ezért a partitúrák talán még inkább veszélyeztetettek.)

A gubacstinta bársonyos tónusa miatt a festészetben is kedvelt és gyakran használt anyag volt, így mára Rembrandt, Guercino, Lorrain, és Van Gogh bizonyos rajzai is veszélyben vannak. A huszadik század elejére azonban gyakorlatilag eltűnt a palettáról, mert helyét a modern szintetikus anyagokból készített tinták váltották fel.

A folyamat "hosszú időtartamban" zajlik: jó pár évszázad kell hozzá, míg a tintával írott levelek teljesen megsárgulnak, elvékonyodnak úgy, hogy gyakorlatilag törékennyé válnak.

Az amszterdami Kulturális Örökség Intézet munkatársai keresik a megoldást, amely megnyugtató módon stabilizálni tudná a pusztító reakciót.

A tinta elkészítése

A hozzávalók: gubacs, vitriol, mézga, víz

Az anyagok affinitásairólhttp://www.kfki.hu/~cheminfo/hun/olvaso/histchem/vegy/geoffroy.htmlÉtienne-François Geoffroy : A különbözo anyagok között megfigyelt eltéro affinitásokról Az alkímia lehetetlenségérőlhttp://www.kfki.hu/~cheminfo/hun/olvaso/histchem/alkem/avicenna.htmlAvicenna :Az ásványok és fémek képződéséről, valamint az alkímia lehetetlenségérőlKémiatörténethttp://www.kfki.hu/~cheminfo/hun/olvaso/histchem/

A tölgyfagubacs akkor jön létre, amikor a gubacsdarázs petéjét egy fejlodo tölgyfarügybe rakja, s a lárva körül kialakuló lágy, halványzöld almaszeru kitüremkedést nevezzük gubacsnak. Az összegyujtött üres gubacsokat összetörték, és néhány napig napon vagy tuznél, esovízben állni hagyták. Az esovíz helyett néha fehérbort vagy ecetet használtak.

A vasszulfátot Spanyolországban állították elo, vasszármazékokban gazdag talajon fakadó vizek lepárlásával. A 16. század második felétol valószínuleg megváltozott ez a módszer: ekkor régi szögekre kénsavat öntöttek, a keletkezo folyadékot leszurték, és a szüredéket alkohollal keverték (ez egyben magyarázat lehet a korai modern korszak tintáinak savasságára). A vasszulfátot ezután hozzáadták a gubacsfozethez és egy fügefa bottal megkeverték. A keletkezo vegyülék fokozatosan sötétedett be halványbarnáról fekete tintává.

Némi porrá tört arab mézgát adtak még hozzá, mint surítoanyagot. Az arab mézga az akáciafa szárított nedve, melyet Egyiptomból és Kisázsiából szállítottak Európába.

Múlt-kor