Haszontalan politikusok

Vágólapra másolva!
Ők az országok vezetői, nagy fontosságú döntések meghozói, rajtuk áll vagy bukik a jólétünk. Amikor megválasztjuk őket, szeretnénk azt hinni, hogy felelősségteljes embereket állítottunk felelősségteljes pozíciókba. Ám általában előbb-utóbb kiderül, hogy ők, a politikusok ugyanolyan emberek, mint mi: esendőek, könnyen hibázhatnak, s bizony vissza is élhetnek a hatalmukkal. 
Vágólapra másolva!

Forrás: ORIGO A Spektrum Televízió júliusban vetített filmje körbetekint a politika világában. Bemutatja, hogy miként száll a hatalom egyesek fejébe, és ettől hogyan veszítik el az önuralmukat.

Betekinthetünk néhány parlamenti verekedésbe és veszedelmes viszonyba, magas rangú tisztviselők megvesztegetésébe és sok más olyan eseménybe, amely bizony nem fest jó képet a politikusokról.

A politikai harcok egyidősek a parlament intézményével. Háborúk indultak, országokat rohantak le, sőt személyes bosszút is álltak már a befolyás eszközével.

1809-ben két tory miniszter, Viscount Castlereagh és George Canning párbajban döntöttek el egy a napóleoni háborúról szóló vitát a Putney Heathen. Habár a mai képviselők már nem párbajozhatnak, az erőszak szerves része maradt a világpolitikának.

Indiában, az állami gyűlésen a hindu nacionalisták politikai jövője forgott kockán. Vezetőjük, Kallien Singh elvesztette a vezető koalíciós párt támogatását. A házelnök bizalmatlansági indítványt fogalmazott meg a meggyengült kormánnyal szemben, és szavazást kezdeményezett. A vezető párt tagjai a pódiumhoz igyekeztek, hogy tiltakozásukat fejezzék ki, de az ellenzéki Kongresszus Párt látványosan keményen reagált. Hirtelen elszabadult a pokol.

A tiltakozók kitépkedték a mikrofonokat, melyek ideális fegyvernek bizonyultak a valóságos ütközetben. A képviselők már nem csak politikai jövőjüket védték, hanem az életüket is. A parlamenti csata végén 16 ember került kórházba. Az is igaz, hogy soha ilyen sokan nem figyelték még Indiában azt, hogy mi történik a parlamentben.

A parlamenti verekedésen kívül más módja is van a figyelemfelkeltésnek. Mindenkinek nyilvánosságra van szüksége ahhoz, ha a politikai pálya csúcsára akar jutni. El kell érnie, hogy a szavazólapon a neve kitűnjön a többi közül. Némely politikusok erre a botrányt tartják a legjobb módszernek.

A rosszmájúak szerint Olaszországban majdnem mindenkiből lehet politikus. A hírnév itt aranyat ér. Itt nincsenek negatív hírességek, nem számít, mivel tesz szert valaki a hírnévre. Ha már híres vagy, bármit megkaphatsz. Cicciolina, az ex- pornósztár például a szabad szexet hirdette a programjában, s néhány elég különleges pártrendezvényen való szerepléssel vívta ki magának a hírnevet.

A szabad szerelembe vetett hitének hirdetése érdekében körbeutazta a világot, és az öbölháború idején felajánlotta Szaddám Huszeinnek, hogy szívesen lefekszik vele cserébe a szövetséges hadifoglyokért.

Megbotránkoztató propagandafogásaihoz csak egy férfi ért fel, aki meghívta a korábbi pornósztárt Moszkvába. Ez a férfi nem más, mint a hírhedt "vérmes Vlagyimir", a megállíthatatlan Zsirinovszkij. Bármilyen furcsa, egyikük politikai karrierjének sem ártott az, hogy egy éjszakai mulatóhelyen látták őket csókolózni.

Forrás: ORIGO

William Gladstone



Igen sok szavazatot gyűjtött az orosz nemzet legalacsonyabb rétegeiből. Furcsamód a nyilvános inzultusok, és az ellenfelek arcon öntése narancslével még tetszett is a tömegeknek. Valószínűleg mindezt ösztönösen, majdnem tudattalanul tette. Tudta, hogy ha hű marad önmagához, akkor szeretni fogják, és igaza volt.

Zsirinovszkij bármi áron képes volt felfordulást kavarni azért, hogy az újságok címoldalára kerülhessen. Az orosz parlament 1998-as ülésén például megrohamozta a házelnöki emelvényt, mivel nem kapott szót.

Cicciolina és Zsirinovszkij maga kreálja a botrányokat, hogy népszerűségre tegyen szert. A politikusok jelentős része azonban nem így akarja megnyerni a választókat: ők inkább erkölcsi fedhetetlenségüket hangsúlyozzák, s arról akarják meggyőzni az embereket, hogy bennük meg lehet bízni.

Vagyis azt mondják, amit hallani akarnak tőlük, de ez gyakran nem az igazság. Még a kiváló 18. századi miniszterelnöknek, William Gladstone-nak is volt egy titkos élete.

Gladstone általában körülnézett a West Enden, és elvitt néhány utcalányt a Downing Street-i rezidenciájára, ahol megszidta őket, majd felolvasást tartott nekik a Bibliából. Ezután általában megkorbácsolta magát - büntetésképpen a prostituáltakkal való beszélgetés közben átélt vágyaiért és gondolataiért.

A politikusok egy része fontosnak tartja, hogy a család szentségéről szónokoljon, s hogy nyilvánosan is elítélje a házasságtörést. Pedig közülük többen maguk is elkövetik ezt a hibát.

1997-ben a korábbi tory képviselőről, Jerry Hayesről derült ki, hogy viszonya van egy 18 éves fiúval. Akkoriban került nyilvánosságra az eset, amikor a többpárti AIDS-bizottság alelnökeként a biztonságos szex és a hűség fontosságát hangsúlyozta.

Amikor a sajtó kiszagolta az esetet, a képviselőt kíméletlenül meghurcolták: az újságírók hetekig követték mindenhová, s Hayes a családját sem tudta megkímélni a botránytól.

Ha Amerikában lenne botrány-díj, akkor azt biztosan a Kennedy család kapná. John Fitzgerald Kennedy, az Egyesült Államok elnöke híres szoknyavadász volt, aki több házasságon kívüli kapcsolatot is fenntartott. A leghíresebbet Marilyn Monroe-val, akinek a kegyeit állítólag Bobby Kennedy is elnyerte. Máig nem világos, hogy mennyiben játszottak közre ezek a viszonyok a zaklatott színésznő öngyilkosságában.

Forrás: ORIGO Teddy Kennedy pedig egyszer egy fahídról lehajtott a kocsijával. Szeretője, Mary Jo Kopechne is az autóban ült. Teddy pánikba esett, és elhagyta a baleset színhelyét. Órákig nem jelentette be a történteket, de miután a botrány kipattant, a televízióban szánta-bánta haszontalanságát.

Szintén a televízió nyilvánossága előtt bánta meg eltévelyedését Bill Clinton is. Az előző amerikai elnök legalább annyira volt filmsztár, mint politikus. Karizmatikus, vonzó férfi volt, akit a hatalom még vonzóbbá tett. Népszerűségének még az sem ártott, hogy először hazudott: letagadta a házasságtörését.

Az amerikaiak egyértelműen elválasztották a magánéletét a közéleti szereplésétől. Jórészt ellenezték a viselkedését, de a legtöbben továbbra is egy nagyszerű elnöknek tartották: Clinton 70%-os támogatottsági aránnyal vonult vissza a tisztségéből.

Minden valószínűség szerint az emberek megbocsátják a politikusok magánéletbeli félrelépéseit, ha nem tagadják le azokat. Hiszen ők is csak emberek...

Bemutató: július 23-án keddenként 20:45
Ismétlés: július 25-én csütörtökönként 17:45 és július 28-án vasárnaponként 13:20