Bill Shepherd parancsnok rendezkedik odafent. Az első legénységnek nem volt könnyű dolga, míg az űrállomást othonossá varázsolta, üzembe helyezve a különféle rendszereket |
A személyzet amúgy fizikailag kényelmesen érezte magát. Semmi sem működött végzetesen rosszul, ám rengeteg apróság zavarta életüket és munkájukat. A műszerek nem az elvárt módon működtek, a személyzet gyakran nem találta, amit keresett, ezenkívül az űrállomás zajos volt. A leltárrendszer például hibás volt, a szerelvények, berendezési tárgyak szemmel láthatóan nem estek át alapos teszten a felbocsátás előtt.
Krikaljev sem borotválkozhatott annyit, hogy megjelenése méltó legyen az emberiség eddigi legnagyobb technikai teljesítményéhez |
Kiderült, hogy az orosz, illetve az amerikai műszerek és rendszerek nem mindig kompatibilisek. Például a belőlük származó vizet nem tudták összekeverni, mert az oroszok ezüstionokat, az amerikaiak jódot használtak a tartósításhoz. A személyzet idejének tekintélyes részét foglalta le a karbantartás. Alig tudták megjavítani például a légkeverő ventillátort, mert valami más műszer akadályozta őket a hozzáférésben, és vagy nem voltak megfelelő szerszámok, vagy nem találták őket. Gyakran kellett improvizálniuk. Amikor például nem találták meg azt a speciális gélt, amivel a lebegő törmeléket össze kellett volna gyűjteniük, kénytelenek voltak taco-szószt használni helyette. Előfordult, hogy egy javítás után visszahelyezendő panel leírása nem felelt meg a valóságnak. A legcifrább mégis az volt, amikor pont az a szoftver nem működött, melynek segítségével a személyzetnek a nem megfelelően működő berendezésekről kellett volna beszámolniuk és rögzíteni az adatokat. Nem működött az akkumulátorokat tesztelő műszer sem.
Az orosz Gidzenko elgyötört arca most az edzés számlájára írható |
Hónapok múltával aztán mégiscsak helyreállt a rend, és a legtöbb rendszer immár úgy működött, ahogy a startnál működnie kellett volna.