Kutatók - számítógépes grafikusok segítségével - megkísérelték szimulálni az Australopithecus mozgását, ami nem is olyan könnyű feladat, lévén hogy nemcsak az ember jár két lábon, és egyáltalán nem biztos, hogy az Australopithecus és a mai ember járása hasonlít egymásra.
Köztudott, hogy a főemlősök, például a csimpánzok egészen másként közlekednek, mint mi: a térdüket állandóan behajlítva tartják, ezért felsőtestüket előredöntik.
A kérdés az, hogy az Australopithecus járása a ma élő emberszabásúak valamelyikéhez, például a csimpánzéhoz vagy az emberéhez hasonlított-e.
Az angliai Liverpooli Egyetem munkatársai, Dr. Robin Crompton munkatársaival végül is arra a következtetésre jutottak, hogy egyikéhez sem hasonlított, és 3 millió éve élt ősünk egészen sajátos mozgásformát választott magának. Az Australopithecus lába és medencecsontja ugyanis teljesen különbözött nemcsak az emberétől, de a csimpánzétól is.
Egyenes lábbal
A ma élő emberszabásúak járása is merőben különbözik egymástól, és Dr. Crompton úgy találta, hogy noha az Australopithecus járása nem hasonlít sem a csimpánzokéhoz, sem más főemlősökéhez, mégis van egy faj, amely talán segítséget nyújthat a rejtély megoldásához: az orángután.
Az orángutánok szinte kizárólag a fákon élnek, ami nem akadályozza meg őket abban, hogy néha gyalogoljanak egy kicsit. És ehhez még le se kell mászniuk a fáról: noha alkalomadtán a földön is tesznek néhány lépést, legszívesebben az ágakon sétálnak, miközben ágakba kapaszkodva adnak biztonságot lépéseiknek.
Az orángutánok egyenes lábbal és csak alig hajlított térddel járnak - valahogy úgy, ahogy az Australopithecus is közlekedhetett.
Crompton és csapata - számítógépes szakemberek segítségével - megkísérelték a képernyőn is modellezni az Australopithecus járását. Az eredmény meglepő volt, és számunkra kissé bizarr, de a kutatók felvillanyozva érezték magukat, amikor a képernyőn tanúi lehettek elméletük beigazolódásának.
Ajánlat
[origo]