A köd szörnyei

Vágólapra másolva!
Ködös időkben felbukkan a ködemberke, ködlovas, ködleány.
Vágólapra másolva!

"Köd előttem, köd utánam" - hangzik az ismert magyar mondás, de cseppet sem fenyegetően. Nem így Európa más vidékein, ahol a talajt elborító sűrű köd bizony olykor megrettenti az embereket és számtalan babona fűződik hozzá.

"Erős ködben nem marad üresen a koporsó" - tartja egy német mondás és sok helyen attól rettegnek, hogy "a köd felfalja a gyermekeket".

Gyakori eset, hogy valósággal megszemélyesítik a ködöt. Felső-Pfalzban például görnyedt hátú vén embert látnak benne - a "ködemberkét" - akit tolvajnak és gyermekfalónak tartanak. Észak-Németországban "ködlovast" vélnek látni az emberek, amint lebegő fehér köpenyében száguld mezőkön és réteken át, hóna alatt tartva a fejét. Nem csoda, hogy rémületbe, sőt akár őrületbe is kergeti az embereket.

Más helyeken a ködben elvarázsolt királylányt vélnek látni, akit csak úgy lehet megváltani, ha a pásztorok mind összegyűlnek, hogy áldásukat adják rá. Halle közelében a ködben állítólag egy fehér asszonyt látni, amint megváltásért könyörög. Aki kigúnyolja őt, arra rálehel, hogy súlyos betegséggel büntesse meg. A ködtől való félelemnek ez a formája különben emlékeztet arra az egykori feltevésre, amely szerint a rettegett himlőt a köd okozta, de legalábbis terjesztette.

Sváb-földön arról híresült el egy Laura nevű "ködleány", hogy megbízható időjós. Rontó képességgel ruházta fel a képzelet a Boden-tó vidékén honos "ködemberkét" is. Azt tartja róla a monda, hogy a tónak télen soha be nem fagyó részén mély üregben él. Onnan jön elő éjszakánként, hogy tévútra vezesse a hajósokat és fagyos leheletével kárt tegyen a környező szőlőkben.

Az idők folyamán különböző eljárásokat találtak ki a köddel elleni védekezésül. Amikor például köd ereszkedett le, megszólaltak a templomok harangjai, hogy elhárítsák a köd által előidézhető károkat.

Akadtak aztán élelmes emberek, akik kereseti lehetőséget fedeztek fel a köd "elűzésében" - mégpedig füsttel. Egy kis erdélyi falu lakosai állítólag egykoron azzal is próbálkoztak, hogy
vasvillával űzzék el a ködöt és így tegyék szabaddá az égboltot a Nap számára.

Mindeme sok rossz mellett bizonyos jó tulajdonságokkal is felruházták idők folyamán a ködöt. Ismertek az ilyen és hasonló mondások: "Ha szitálni kezd a köd, bizton szép lesz az időd", vagy: "a talajt borító sűrű köd, ha esti, szép idő győzelmét jelzi". Ráadásul a köd enyhe telet és termékeny évet ígér, különösen, ami a legelőket illeti.