Vágólapra másolva!
Részlet a könyvből
Vágólapra másolva!

- Miért lett biológus? A biológián belül mi vonzotta leginkább? - faggatom Falus Andrást, a SOTE Sejt- és Immunológiai Tanszékének vezetőjét.

- Családomban és rokonaim között nagyon sok orvos volt - nagybátyám híres szívsebész így hát mindenki azt várta tőlem, hogy én is orvos leszek. Való igaz, mackóimat már néhány évesen injekciókúrára fogtam, minek következtében nem is voltak hosszú életűek, hiszen a szalma pillanatok alatt megpenészedett bennük. Később gimnáziumi éveim legelején megismerkedtem olyan nálam idősebb fiúkkal - ma már jó nevű, és híres biológusok itthon és külföldön egyaránt -, akiktől megtudtam, hogy az Orvosi Egyetem orvosélettani intézetében Straub F. Brúnó irányításával működik egy Biokémiai Intézet, ahol szakköröket tartanak érdeklődő fiataloknak. Óriási intellektuális élmény volt számomra, ahogy azok a fiatal kutatók pl. Csányi Vilmos, Venetiáner Pál és mások - nyolc, tíz évvel a DNS felfedezése után - elképesztő lelkesedéssel meséltek nekünk a molekuláris biológia akkor kitáruló rendkívül érdekes és izgalmas világáról.

A másik befolyásoló "tényező" édesanyám egyik munkatársa, Szentiványi Mátyás volt, aki szívműködésével foglalkozott. Ő mutatta meg, milyen egy kísérlet, hogy működik egy izolált békaszív. Ezeknek az élményeknek a hatására döntöttem úgy, hogy biológus leszek. Nagyon érdekelt a genetika, az öröklődés és annak is a molekuláris része, a genetikai kód, mint egy megfejtendő talány. Konkrétan az immunológiával már egyetemista koromban kerültem kapcsolatba. Gergely János, egy akkor nagyon fiatal, szimpatikus, nyitott, kultúrált ember tartott nekünk egy speciális kollégiumot. Ez is nagyon megtetszett és így lettem kutató immunológus. Az immunológia egyébként egy rendkívül izgalmas világ, tele szellemes mechanizmusokkal és rengeteg ismeretlen, felfedezésre váró folyamattal. Kapcsolatban áll az orvostudomány valamennyi ágával és maximális alkalmazási területet kínál a genetika számára.

- A molekuláris sejtbiológia mely területei érdeklik a leginkább?

- Alapvetően két területen dolgozunk. Az egyik az egészséges emberi szervezetben is meglévő folyamat, a gyulladás mechanizmusa, illetve az ezt szabályozó molekulák, az ún. citokinek szerepe. Maga a gyulladás úgy működik, mint egy tűzoltóság. Ha valahol tűz van, a füstdetektorok jeleznek a központba és a tűzoltók a helyszínre rohanva eloltják a tüzet. Az emlős szervezet működésében a gyulladás szabályozása egy hihetetlenül érdekes élettani folyamat. A másik téma, amellyel Intézetünkben foglalkoznak, egy hisztamin nevű anyag. A hisztaminról mindenkinek az allergia, a csalánkiütés, az asztma, a légzési görcs jut az eszébe. Ma már azonban tudjuk, hogy a hisztamin a sejtosztódást is szabályozza - nemcsak a folyamatos osztódást, hanem a jóindulatú osztódást is: a sebgyógyulást, a csontvelő működését, az embrió fejlődését, a szövet regenerációt... Ennek szintén nagyon izgalmas a mechanizmusa. Azt az enzimet, amelyik a hisztamint gyártja - egy japán csoporttal együttműködve - nekünk sikerült a világon először kiütnünk (knock out). Tehát van egy olyan egértörzsünk, amelyik nem termel hisztamint. Ennek segítségével azt vizsgáljuk, hogy milyen osztódást szabályozó szerepe van, de e mellett az is érdekel bennünket, hogy azoknak az antihisztaminoknak, melyeket az allergiás betegek marokszámra fogyasztanak, milyen mellékhatásaik vannak.

- A sejtek közötti jelátviteli folyamatban közreműködő interleukin-6, vagy az osztódást szabályozó hisztamin működési mechanizmusának ismerete hogyan használható fel a gyakorlatban?

- A jelátvitel vizsgálata az elméleti kutatás nagyon fontos területe. Vegyünk egy májsejtet, ami különböző jeleket kap a külvilágból membránjára, vagy a sejt belsejébe, ahol a beérkező jeleket egy receptor megköti, majd átalakítja egy más formává, ami aztán újból átalakul. Az átalakítás addig ismétlődik, amíg a jel bejut a sejtmagba és megváltoztatja az adott sejt osztódását vagy fehérjeszintézisét. A folyamat úgy működik, mintha egy A nyelvet Z-re szeretnénk lefordítani, de nincs közvetlen tolmács a két nyelv között, ezért A-t először B-re, majd B-t C-re és végül Y-t Z-re kell lefordítani. A jelátvitel molekuláris megismerése azért fontos, hogy befolyásolni tudjuk. Rengeteg gyógyszer működik ezen elv alapján. Például az Aspirin - az egyik legelterjedtebb gyógyszer a világon - úgy fejti ki hatását, hogy egy nagyon hatásos anyag termelődését gátolja. A ciklosporin A-nak nevezett gyógyszer is, ami szövet-, vagy szervátültetésnél védi meg a szervezetet a
kilökődési reakciótól, egy jelátviteli folyamatot blokkol és megakadályozza, hogy a T limfociták osztódni tudjanak. A hisztaminnal kapcsolatban említettük az osztódás szabályozását. Ha egy daganat esetében értjük hogyan osztódik, akkor azt befolyásolni tudjuk.

- Az elmúlt év elejéig, amikor napvilágra került az azóta világhírnévre szert tett Dolly nevű bárány " származása" a biológusok állították, hogy magasabb rendű álatok klónozása lehetetlen. Úgy tűnik a tudományban nagyon is kockázatos azt állítani valamiről, hogy lehetetlen, hiszen a tudomány története tele van ilyen állítások cáfolatával. De miért olyan különleges ez a bárány

- Dollyt egy kifejlett juh tőgyéből származó sejtmag olyan petesejtbe való átültetésével állították elő melynek saját sejtmagját előzőleg eltávolították. A reproduktív klónozás technikáját, mely egy élőlény genetikailag azonos másának előállítását jelenti az Edinburgh-i Roslin Intézet kutatója Ian Wilmut és munkatársai próbálták ki először. A kutatók elérték, hogy egy kifejlett juh sejtje embriósejtként viselkedjen. Ennek jelentőségét úgy értjük meg, ha tudjuk, hogy a kifejlett juh testének minden sejtje csakúgy, mint az emberi testté, rendelkezik a teljes génállománnyal, valamint ezen gének legtöbbje nem működik. Ezért léteznek különböző típusú sejtek. Például a bőrsejtekben csak azok a gének működnek, melyektől ez a sejt ténylegesen bőrsejtként funkcionál.

Az embrióban viszont más a helyzet. A fiatal embrió sejtjeiben az embrió sejtjei totipotensek és képesek bármilyen szövetté fejlődni. Az embrió fejlődése során azonban különböző gének kapcsolnak ki a különböző sejtekben. Ennek eredménye a sejt-differenciálódás, ami a különböző sejtek különböző feladatokra való specializálódását jelenti. Ahogy az embrió fejlődik, úgy fejlődnek ki a szervek és végtagok. Dolly egy kifejlett juh emlősejtéből készült, ami akkor már egy kifejlett sejt volt. Csak bizonyos gének működtek, a legtöbb nem. Ezeket az inaktív géneket a kutatók a sejt kiéheztetésének a módszerével kapcsolták be újra, ill. állították vissza annak biológiai óráját. A sejt megfiatalítása után kivették a sejtmagot és egy előzőleg sejtmagjától megfosztott petesejtbe ültették azt be. Elektromos áram segítségével érték el, hogy a beültetett sejtmag elkezdjen osztódni.

- Tudományos szempontból a módszer csodálatos, de jelenti ez azt is, hogy csodálatos lenne embereken is használni?

- Ami morális szempontból különössé teszi ezt a technikát, hogy lehetőséget nyújt - szexuális reprodukció nélkül - egy másik egyeddel genetikailag azonos új egyed létrehozására. Ez elvileg lehetővé teszi bármely kiválasztott egyén nagyszámú genetikailag azonos másának előállítását. A technika azonban ma még egyáltalán nem tart itt és humán kísérletezésekre egyenlőre nincs is lehetőség. Egyébként Dolly 277 kísérlet egyetlen sikeres eredményeként jött a világra.

- Az egymással genetikailag identikus egyedek létrehozása nem csökkenti-e a jövő generációinak túlélési esélyeit?

- A sokféleség nemcsak társadalmilag és nemcsak a tolerancia szempontjából előny, hanem biológiailag is. Előny azért, mert egy váratlan veszély esetén - pl. sugárzás, vagy egy új fertőzés - nagyobb a populáció esélye a túlélésre. Minél hasonlóbb egyedekből áll egy populáció, ez az esély annál kisebb. Olyan biotechnológiai eljárásoknál azonban, mint pl. hidegtűrő halak létrehozása és felszaporítása nem hiszem, hogy gondot jelent a homogenitás. Ebben az esetben attól féltek, ha olyan halakat tudunk Magyarországon tenyészteni, amely a közép-európai kontinentális hőmérsékletet is elviseli, ami egy nagyon jó fehérjeforrás lehet táplálkozásbiológiai szempontból, ez egy idő után kiszorítja a folyókban és patakokban élő többi fajt. A klónozással és új fajok mesterséges létrehozásával kétségtelen, hogy megkerüljük azt az utat, amit az evolúció tapostat velünk. De nemcsak ezzel, hiszen az ember akkor is beleszól az evolúcióba, amikor ipari környezetet hoz létre: a szennyezéssel egészen speciális ózonlyukat teremt, sőt voltaképpen a gyógyszerek kiterjedt alkalmazásával is.

Olyan növény és állat transzfereket végzünk a kontinensek között, amelyek mikrobiális környezetüket is magukkal hozzák. Kórokozókat terjesztünk el olyan környezetben, ahol előzőleg nem voltak. Példa erre Dél-Amerika és Közép-Amerika felfedezése, amit az őslakók inkább leigázásának neveznek teljesen jogosan. Az indiánok és az aztékok nagy része meghalt, de nem a fehérek győzték le őket, hanem a himlő, amit a portugál, spanyol és angol hódítók bevittek. Óriási kihívás ez immunológiai, genetikai, epidemiológiai szempontból egyaránt. A dán mezőgazdaság mindig nagyon fejlett volt. Már akkor kezdtek növényvédő szereket használni, amikor mi még azt sem tudtuk, hogy ilyenek vannak. De mivel ökológiai gondolkodásukban is gyorsan fejlődtek, a 60-as években már egyetlen olyan növényvédő szer sem volt forgalomban, amelyet mi még a 80-as években vidáman használtunk. A dánok néhány éve vették észre, hogy a vizeik romlanak - harminc évvel később! Ezért nagyon fontos a hosszú távú gondolkodás.

- Századunk talán egyik legnagyobb tudományos vállalkozása az 1989-ben indult Human Genom Project, melynek célja 15 éven belül a teljes emberi genom 3 milliárd bázispár-
nyi DNS információtartalmának megfejtése. A program befejeztével reális lehetőség nyílik-e arra, hogy valamennyi emberi gén bármely elváltozása gyorsan és olcsón kimutatható legyen?

- Ez a program már eddig is óriási eredményeket hozott és szinte új tudományágak megszületését vonta maga után. Egyike ezeknek a farmakogenomika, ami tágabb értelemben "az egyes környezeti tényezőkre való érzékenység genetikáját" jelenti. Az emberek genetikai adottságai különböznek egymástól abból a szempontból, hogy a különböző gyógyszerek hogyan hatnak rájuk, milyen mellékhatásokat váltanak ki. Vannak gyógyszerek, melyek a betegek egy részére nem hatnak eléggé, másoknál túl erősek vagy káros mellékhatásokat okoznak. Megfelelő DNS jellegzetességek kimutatásával meghatározhatóvá válik a betegek azon köre, ahol az adott gyógyszert érdemes alkalmazni. A gyógyszerre nem reagáló csoport számára pedig célzott kutatást lehet indítani egy megfelelő hatóanyag előállítására. A farmakogenomika lehetővé teszi a perszonalizált gyógykezelést, a személyre szóló gyógyszerrendelést. A gyógyszergyárak elképesztő összegeket fektetnek be az ez irányú kutatásokba, hiszen óriási gazdasági haszonnal bíztatnak az eredmények. Ma ugyanis a kísérleti fejlesztés alatt álló gyógyszerek 80%-a soha nem kerül forgalomba, mert már a klinikai teszt során kudarcot vall, ettől olyan drága egy-egy gyógyszer piacra dobása.

A HGP által megnyitott másik terület a DNS-diagnosztika. Ez a lehetőség számtalan súlyos etikai problémát vet fel. Szabad-e egy egészséges fiatalemberrel közölni, hogy hordozza a Huntington chorea génjét és negyvenéves kora körül szörnyű és gyógyíthatatlan betegség áldozata lesz? A dilemmát az is fokozza, hogy itt arról van szó, hogy látszólag egészséges embereknél mutatnak ki olyan mutációkat, amelyek csak később okoznak biztosan, vagy bizonyos valószínűséggel betegséget. A Huntigton chorea esetében, melyet egy triplet ismétlődés okoz ugyan biztos a diagnózis, de pl. vastagbélrák, emlőrák vagy petefészek tumor esetén már nem ennyire egyértelmű az előrejelzés. Szabad-e egy egészséges fiatal lánynak megmondani, hogy familiáris emlőrák génmutációt hordoz, azaz 90% valószínűsége van annak, hogy hatvanéves koráig emlőrákja lesz. Ha ezekre a kérdésekre nemleges a válasz, akkor felvetődik az ellenkezője: Szabad-e egy veszélyeztetett egyént megfosztani attól a lehetőségtől, hogy megtudja - biztosan nem hordozza a betegség génjét? Ha egy gyártulajdonos előre tudja, hogy a munka során keletkező melléktermék a dolgozói 15%-ánál tíz év munkaviszony után olyan problémát okoz, amivel le kell százalékolni őket és a gyógykezelésük mellett a nyugdíjukat is neki kell biztosítania, akkor három alternatíva közül választhat. Megszünteti a mellékterméket, ami a legdrágább megoldás és nem is biztos, hogy lehetséges. A dolgozók DNS karakterei, DNS " ujjlenyomata" alapján olyan munkásokat vesz fel, akiknél a melléktermék nem okoz problémát, ami szelektív diszkriminációnak minősül. És a harmadik - még ijesztőbb perspektíva - a melléktermékkel szemben ellenálló géneket hordozó embereket klónoztat.

Meg vagyok azonban győződve arról, hogy az egyedüli örök embert nem lehet klónozni, csak teremteni. Isten pedig - amikor jónak látja - megállítja az embert jogtalan trónbitorló tevékenységében. Azt írja Jób könyve: "Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat vetek eléje: És azt mondám: Eddig jöjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak". Abban is nagyon hiszek, amit Pál apostol mond a Korinthusi levélben, hogy Isten hűséges és nem hagyja az embert erején felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el tudjuk azt viselni. Ha ezt elhisszük, és én elhiszem, még világosabb, hogy a legnagyobb veszély a tudományellenesség. Ez sötétséget jelent.

- Az Ön esetében a kutató űzi az igazságot, vagy az igazság a kutatót?

- Jó kérdés, nehéz erre válaszolni. A kíváncsiság alapvető emberi tulajdonság, mely a kutatónál néha egyfajta szenvedéllyé vagy aberráns viselkedéssé alakul. Szentgyörgyi mondta azt, hogy kutatni annyit tesz, mint meglátni, amit mindenki más is látott, de azt gondolni róla, amit még soha senki sem gondolt. Bizonyos értelemben természetesen engem is üldöz az igazság vagy annak egyes morzsái, amikor rábukkanok egy új tényre, ami nem illik bele a rendszerbe, de aminek a megismerése esetleg fontossá válhat. Mindezek mellett azonban meg kell említeni azt is, hogy az az igazság, amit mi emberek ismerünk fel, fogalmazunk meg, tükrözünk vissza az egy viszonylagos képzet csupán, mely térben, időben, hangsúlyaiban állandóan módosul. Abban is biztos vagyok, hogy az igazság nagyobb részét nem ismerjük, de ez nem is baj. Sőt az sem, ha elfelejtünk dolgokat, mert nagy kegyelem, hogy tudunk felejteni is. Úgy érzem a felismert igazság emberi követelményei miatt kell meghajtott fővel gyakorolnom hivatásomat.

Életem egyik legnagyobb változása, amin átmentem, hogy most már nem akarok mindent tudni. Abszolút megelégszem azzal, ami adatik - ez is felfoghatatlanul sok - és ez állandóan megújuló örömöt és békességet ad. Még a tudományos kíváncsiságot is messze meghaladó békességet.

Vissza a címoldalra