Minden idők legdrágább autója

Vágólapra másolva!
Harminc éve, 1971. július 31-én indult első útjára a Hold felszínén a Lunar Roving Vehicle (LRV), azaz a holdautó. A 12 millió dolláros szerkezet volt a világ legdrágább autója - főleg ha figyelembe vesszük, hogy csak három napig működött és mindössze harminc kilométert tett meg.
Vágólapra másolva!

A Hold ősidők óta izgatta az emberiség fantáziáját, minden korban más és mást véltek "tudni" a Földünket kísérő égitestről. Az űrkorszak, s egyben a két űrhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok versengése 1957. október 4-én a Szputnyik-1, az első mesterséges hold Föld körüli pályára bocsátásával kezdődött. Kennedy elnök Gagarin 1961-es, az amerikaiakat sokkoló űrrepülése után hirdette meg az Apollo-Saturn programot, azzal a céllal, hogy a Holdon már megelőzzék az oroszokat.

Az előzmények

A szovjet Luna program keretében 1959 és 1977 között 24 szonda indult a Hold felé, 1966-ban a Luna-9 le is szállt az égitesten, de a szovjetek végül elvesztették a versenyt: a Holdra amerikai űrhajós lépett elsőként. Az első amerikai kísérlet, a Pioneer-program kudarcot vallott: az első három műhold megsemmisült, a Pioneer-4 1959-ben 60 ezer kilométerre megközelítette a Holdat, de fényképezőgépe nem működött. Az Útkereső, a Ranger volt az első amerikai űrszonda, amely elérte a Holdat. 1961-65 között kilenc ilyen űreszközt indítottak, s az utolsó három 17 ezer felvételt továbbított a Földre a Hold felszínéről - így fedezték fel a felületi mikrokrátereket.

Az 1966-tól zajló Surveyor-program már az Apollo-programot készítette elő, a szondák le is szálltak a Holdon. Égi kísérőnk felszínét az 1966-67 folyamán felbocsátott öt Lunar-Orbiter térképezte fel, így vált lehetségessé a jövendő leszállóhelyek kiválasztása is.

A görög napistenről elnevezett Apollo program keretében 1966 és 1972 között hat ember nélküli űreszköz-felbocsátásra, két Föld körüli és két Hold körüli űrrepülésre, valamint hat sikeres és egy sikertelen (Apollo-13) holdraszállásra került sor. 1969. július 21-én magyar idő szerint 3 óra 56 perckor Neil Armstrong, az Apollo-11 űrhajó parancsnoka az első volt, aki egy idegen égitest felszínére lépett. Szállóigévé váltak akkor mondott szavai: "Kis lépés egy embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek".

Az első holdautó

1971. július 26-án bocsátották fel az Apollo-15 űrhajót, amely az első bővített tudományos programot hajtotta végre. Az expedíció parancsnoka David Scott ezredes (a Gemini-8 és az Apollo-9 küldetésének veteránja), James Irwin ezredes, a Falcon nevű holdkomp pilótája és Alfred M. Worden őrnagy, az Endeavour nevű parancsnoki kabin irányítója volt. A holdkomp, fedélzetén Scott-tal és Irwinnel 1971. július 31-én 0 óra 16 perckor ereszkedett le a Holdra a Hadley-ároknál, az Appenninek lábánál, a Mare Imbrium (Esők tengere) keleti pereménél.

Érdekesség, hogy az Esők-tengere nyugati felében ugyanekkor már nyolc hónapja működött egy távvezérlésű szovjet holdjármű, a Lunohod-1. Ez volt az egyetlen alkalom a Hold-kutatás történetében, hogy egyidejűleg amerikai és szovjet holdautók gördültek égi kísérőnk felszínén.

A két amerikai űrhajós három napot, 67 órát töltött a Holdon, ebből 18 órát a kompon kívüli tudományos munkával. A holdautó segítségével három kirándulást, 27,8 kilométert tettek meg és 77 kilogramm holdkőzetet gyűjtöttek össze. A kétüléses jármű összehajtott állapotban volt a holdkomp rekeszében, leszállás után az űrhajósok viszonylag könnyen "kicsomagolták" és üzembe helyezték.

A 3,1 méter hosszú és 1,83 méter széles LRV négykerekű földi autóhoz hasonlított, azonban karosszéria nélkül. Megépítése hivatalos adatok szerint 12 millió dollárba került, energiával 36 voltos ezüst-cink telepek látták el. Földi súlya 210 kilogramm volt, ami a Holdon 35-öt jelentett, s úgy tervezték, hogy további 490 kilogramm súlyt tudjon elvinni. Kerekeinek abroncsai titán fémspirálból készített tömlők voltak. A két utasülés között botkormányszerű vezérlőkar segítségével szabályozták a menetirányt (előre-hátra, jobbra-balra), a jármű sebességét, továbbá a fékezési műveleteket. A vezérlőkart bármelyik utas kezelhette.

A holdautó fontos segédberendezése volt a navigációs készülék, amely a kerekek fordulatainak összegzése révén meghatározta a kiindulási helytől megtett út hosszát, másfelől egy pörgettyűs rendszer révén jelezte a mozgási irányt. Ezekből az adatokból egy kis számítógép folyamatosan meghatározta a jármű helyzetét, s az utasok így vissza tudtak találni a kiindulási helyhez, a holdkomphoz. Az irányítóközpont csak hét kilométeres eltávolodást engedélyezett, mert műszaki hiba esetén innen az űrhajósok még gyalog is vissza tudtak volna térni, de szerencsére erre nem volt szükség.

A holdautó 16 milliméteres filmfelvevőjével megörökítették a leszállás környékét, az autó körül dolgozó űrhajósokat, a színes tv-kamera pedig folyamatosan közvetítette a Földre a Holdon történteket.

A híres holdautóból négy darab készült, közülük három az utolsó három Apollo-küldetéssel (15-17) eljutott a Holdra, a negyedik a washingtoni Smithsonian Múzeumban van kiállítva. Számunkra külön érdekesség, hogy a holdautót megalkotó tervezőcsoportnak egy magyar mérnök, Pavlics Ferenc volt a vezetője - az ő tervei alapján készült az 1997-ben a Marsra küldött kis jármű is. A holdautó volt a világ legdrágább autója - főleg ha figyelembe vesszük, hogy csak három napig működött és mindössze harminc kilométert tett meg.

A témához kapcsolódó oldalak