Vágólapra másolva!
Nyugat-Afrika alacsonyan fekvő erdőségeinek hím gorillái bombasztikus módon küzdenek a nőstények kegyeiért. Ugrálnak, handabandáznak; a lényeg az, hogy a fröcsköléssel magukra tereljék a figyelmet.
Vágólapra másolva!

Richard Parnell etológus a New York-i Wildlife Conservation Society (a vadon élővilágának védelmére létrehozott szervezet) munkatársa. Három éve tanulmányozza a kongói Noubale-Ndoki Nemzeti Park gorilláinak "fröcskölődését". "Rendkívül látványos akció, amikor a felnőtt hímgorilla beleszalad vagy beleugrik a vízbe" - mondja Parnell, miközben hangsúlyozza: rendkívül ritka eset, hogy szárazföldi állatok a víz segítségével kommunikálnak egymással.

A nyugati síkvidéki gorillák - nem tévesztendők össze az ismertebb hegyi gorillákkal - rendszeresen meglátogatják a kongóiak által bai-nak nevezett nagy, mocsaras tisztásokat. A gorillák kedvelik a bai vízi növényeit, de a zamatos táplálékon kívül más is idevonzza őket: a tisztás ugyanis a társas érintkezés színtere. Előfordul, hogy egyszerre öt csoport is érkezik a baira. Táplálkozás közben általában megtartják a húszméteres távolságot; szemmel tartják egymást - és fröcskölnek.

A vízi produkciók nagyobb távolságról is láthatók - mondja Parnell, aki szerint a látványos pancsolásnak két célja van: a többi hím megfélemlítése, és a szomszédos csoportok nőstényeinek elkápráztatása. "A különböző fröcskölési stílusok mind nagyon látványosak, és szemlátomást elbűvölik a nőstényeket. A bemutatók mintegy hetven százaléka a nagy, "ezüsthátú" gorilláknak tudható be."

Parnell szerint az egyéni csúcsot mégis a magányos hímek tartják. Ezek a hímek "majdnem ugyanannyi mutatványt adnak elő a többi magányos hímnek, mint amennyit a vegyes összetételű csoportoknak szánnak" - meséli Parnell. "Ezért úgy tűnik, a többi hím megfélemlítése az első szempont."

Parnall elmondása szerint a Mbeli Bai névre keresztelt tisztáson, ahol 130 gorilla életét tanulmányozta - névről ismeri mindegyiküket - Mad Max volt a "legmacsóbb" hím. "Rendkívüli sikere volt a nőknél" - árulja el Parnell, "s emellett komoly verekedőnek számított. Két év alatt 14 fős csapatot épített ki, akik rendszeresen lejártak vele a baira."

Parnell elmondta, csupán egyetlen hasonló példáról hallott: állítólag megfigyelték, hogy csimpánzok kövek vízbehajigálásával próbálták megfélemlíteni egymást. Egyelőre azonban úgy tűnik: az emberszabásúakon kívül nincs más olyan szárazföldi állat, mely a víz segítségével próbálna meg kommunikálni.

BK.