A meztelen képernyő

Egy most végzett amerikai kutatás alátámasztja a feltételezést, hogy a médiában megjelenő nemiség hatással van szexuális szocializációnkra, azaz befolyásolja a szexualitáshoz fűződő viszonyunkat.

Nem kell hivatásos médiakutatónak lenni ahhoz, hogy az ember észrevegye: a szex egyre nagyobb teret vív ki magának a televízió képernyőjén. Aki visszaemlékszik azokra az időkre, amikor nemhogy félmeztelen hölgyek nem hirdettek tusfürdőt az esti híradó után, de hétfőn még esti híradó sem volt, annak nincs szüksége részletes bizonyítékokra. A lengyel Szexmisszió vagy a Forró rágógumi vetítése a nyolcvanas évek elején mérföldkőnek számított... aztán a parabolaantennák, majd a kereskedelmi televíziók megjelenése a honi készülékeken is lezárt fejezetté tették a televízió szexuális forradalmát.

Mégis: pontosan mennyi szexuális tartalmú adást látunk nap nap után? Hány szerelem (flört, randevú, kaland, nyomozás) betetőzésének lehetünk tanúi napról napra? És egyáltalán: üdvözöljük a prüdéria bukását, vagy az erkölcsvédőknek adjunk hitelt? Milyen hatással vannak ránk a képen látott pásztorórák, és aggódnunk kell-e, ha gyermekeink első számú felvilágosítója a televízió lett?

Számos kutatás eredménye alátámasztja a feltételezést, hogy a médiában megjelenő nemiség hatással van szexuális szocializációnkra, azaz befolyásolja a szexualitáshoz fűződő viszonyunkat. Segít választ találnunk olyan kérdésekre, mint hogy kivel és mikor helyes, érdemes szexuális kapcsolatot létesítenünk, milyen előzményei és következményei vannak egy ilyen kapcsolatnak, milyen attitűdök léteznek a szexualitással kapcsolatban, és vannak-e esetleg előzetes megfontolások, óvintézkedések, melyeket a szex szükségessé tesz.

Egyértelmű, hogy a televízió központi szerepet tölt be ezen a téren, és különösen a fiatalabb korosztályok tagjaira fejt ki jelentős hatást, akiknek elsősorban kérdéseik vannak, kialakult válaszaik még alig. A fiatalok kialakuló szexuális normáit természetesen számos forrás befolyásolhatja: többek között a szülők, kortársaik, az iskola. A televízióban megelevenedő történetek azonban kétségtelenül hozzájárulnak a normatív szexuális viselkedéssel kapcsolatos valóságkép kialakulásához.

Valószínűleg a képernyőn megjelenő szexre is igaz az a tétel, melyet a kutatók a médiumokra általánosan érvényesnek tartanak: a bemutatott üzenet nem közvetlenül, egy alkalommal fejti ki hatását - ez azt jelentené, hogy egyetlen adás meghatározott gondolkodásmódra, cselekvésmódra ösztönzi a nézőt. Ehelyett feltételezhetjük, hogy egy hosszabb folyamat fokozatosan halmozódó eredményével állunk szemben; ezért komolyabb figyelemre az egyes adásokon átívelő, általános minták tarthatnak igényt.

A Kaiser-felmérés

A University of California in Santa Barbara kutatói idén másodszor tették közzé a Kaiser Family Foundation által szponzorált vizsgálatuk zárójelentését, mely a Szex a televízióban II.: Tartalom és kontextus címet viseli. A kutatók arra voltak kíváncsiak, milyen mértékben és milyen beállításban van jelen a szex az amerikai televízióban. Az egyéves vizsgálat során 1114 televíziós adást elemeztek, melyeket a megelőző hat hónap folyamán, 1999 októberétől 2000 márciusáig rögzítettek. Az értékelés az összes jelentős amerikai televízió műsorára kiterjedt: a vizsgált adók között megtaláljuk az ABC, CBS, NBC, Fox, Lifetime adókat vagy a helyenként nálunk is fogható TNT-t, illetve az HBO amerikai változatát. Az elemzett műsorok főleg szappanoperák, vígjátéksorozatok, talk show-k, szórakoztató hírműsorok és a lassan itthon is megjelenő "reality show" kategóriájába tartozó adások voltak. Nem vizsgálták azonban a sportműsorokat, a napi híreket és a kifejezetten gyermekeknek szánt programokat, illetve az este 11 óra után sugárzott - elsősorban a felnőtteknek szánt - sokkal több és "töményebb" erotikát tartalmazó műsorokat.

A kutatók abból indultak ki, hogy a szexuális témákkal kapcsolatos tanulás többféleképpen is végbemehet. Információ lehet egy elhangzott párbeszéd csakúgy, mint a szexuális jellegű viselkedés látványa. Vizsgálataik során ezért mindkét ábrázolásmódot figyelemmel követték a műsoridőben elhangzott szexuális témájú párbeszédeket, a közvetlen szexuális utalásokat és a nemiség képi ábrázolását egyaránt.

A Kaiser-kutatás annak köszönheti egyedi értékét, hogy hosszú perióduson keresztül, azonos elemzési eljárások felhasználásával különböző műsortípusok széles skáláját vonták be a vizsgálatba. A jelen felmérést két évvel ezelőtt hasonlóan széles körű kutatás előzte meg, így lehetőség nyílt a változások nyomon követésére is. A kutatók olyan kérdésekre keresték a választ, mint hogy növekszik-e a szexuális tartalom a televízióban, változik-e a szex ábrázolásmódja, illetve növekvő hangsúlyt helyez-e a média a nemi élet kockázataira, a felelősség kérdésére? Egyetlen korábbi kutatási program sem próbálkozott még hasonló hosszabb időn átívelő kutatással.

Emelkedő hangulat

A vizsgálat egyértelműen megerősítette, hogy növekszik a képernyőn megjelenő szexuális üzenetek mennyisége. A vizsgált adásoknak több mint kétharmada (68%) bírt valamilyen szexuális tartalommal. Ezeknek az adásoknak az esetében ez óránként 4,1 szexuális jelenetet jelent, a szexről folytatott társalgástól egészen a nemi érintkezésig. Az 1997-98-as évadban a fenti arány még 55% volt, óránként 3,2 szexuális tartalmú jelenettel, tehát statisztikailag jelentős növekedésről van szó.

További jelentős emelkedést mutat, hogy az 1997-98-as hét százalékhoz képest minden tizedik műsorban, a műsorok pontosan tíz százalékában találkozhattunk nemi aktussal - az együttlét közvetlen, képi ábrázolása vagy az aktusra vonatkozó "erőteljes utalás" formájában. (Erőteljes utalásról beszélhetünk akkor, amikor a kamera az előjátékot mutatja, a szeretkezés után, öltözködés közben láthatjuk a beszélőket, vagy a párbeszédből egyértelműen kiderül, hogy épp egy intim találkozó után vagyunk.) Az erőteljes utalás egyébként jóval gyakoribb volt a közvetlen ábrázolásnál (80-20%); ám a kutatók hangsúlyozták, hogy ez a tény nem csökkenti a fiatal nézőkre gyakorolt szocializációs hatást. "A szexuális érdeklődés szintjére eljutott fiatalok elég érettek ahhoz, hogy az aktusra erőteljesen utaló jelenetekből levonják a sugallt következtetést." Ezt az ítéletet nyolcéves gyerekekkel készült korábbi kutatások is megerősítik.

Az együttlétet ábrázoló jelenetek szereplői általában felnőttek. Ezzel együtt a tizenévesekkel ábrázolt szexuális tartalmú jelenetek száma is jelentősen emelkedett; a fiatal (21 évnél fiatalabbnak tűnő) résztvevők aránya a korábbi három százalékhoz képest ezúttal elérte a kilenc százalékot. Kortól függetlenül, az aktusba bocsátkozó szereplők pontosan fele (50%) kialakult kapcsolatban volt partnerével, míg egyhatoduk (16%) az első találkozás alkalmával került ágyba.

Műfaji különbségek

A leginkább a vígjátéksorozatok bővelkedtek szexuális tartalmú epizódokban (az ilyen típusú műsorok 84%-a, ami óriási növekedést jelent a két évvel korábbi 56%-hoz képest. Tíz szappanoperából pontosan nyolc (80%) érintett szexuális témákat, míg tíz tévéfilm, illetve talk-show közül majdnem hét esetében beszélhetünk szexuális tartalomról (69%, illetve 67%).

(Magyarországon az ORTT vizsgálata szerint az tv2 és az RTL műsoraiban találkozunk a legtöbb szexualitással, és a kettejük "versenyében" is inkább a tv2 került ki győztesen, ahol legfrisebb vizsgálatok szerint a műsorok 23 százaléka mutatott be szexuális jellegű eseményeket vagy képsorokat.)

Biztonságos szex

A Kiaser-jelentés különös hangsúlyt fektetett arra a kérdésre, hogy megjelennek-e a biztonságos szexszel, illetve a felelősség kérdésével kapcsolatos üzenetek a képernyőn. Tíz szexuális témával jellemezhető adásból egy (10%) foglalkozott valamilyen szinten ezekkel a kérdésekkel, ami a korábbi 9 százalékhoz képest nem jelent érezhető különbséget. A következtetés tisztán levonható: azok a programok, amelyek szexuális kockázatot vagy felelősséget hangsúlyoznak, ritkaságszámba mennek a képernyőn, éles ellentétben a szexuális témák elterjedt televíziós jelenlétével.

A biztonság és felelősség témáit felvető műsorok kicsiny száma mellett van azonban két tényező, amelyek arra utalnak, hogy a műsorkészítők mutatnak valamelyes érzékenységet ezek iránt a fontos közegészségügyi témák iránt.

Egyrészt elmondható, hogy bár a felelősség témájának jelenléte összességében alig emelkedett, a kifejezetten a nemi aktust ábrázoló műsorok körében mégis jelentősen növekedett az iránta való érzékenység: a korábbi tíz százalékról az ilyen műsorok egynegyedére, 25%-ra emelkedett a szexuális úton terjedő betegségek, a fogamzásgátlás vagy a partner iránti felelősség kérdését legalább megemlítő műsorok aránya.

Másodszor, ha elkülönítjük azokat a műsorokat, amelyek tizenéveseket ábrázolnak szexuális helyzetben, a vizsgálat jelentékeny növekedést mutat ki a kockázati és felelősségi kérdésekkel kapcsolatos érzékenység terén. Például a tizenéveseket szerepeltető műsorokban kétszer olyan valószínű, hogy kitérnek ezekre a kérdésekre, mint az összes többi szexuális tartalmú műsorban. A már megtörtént eseményről beszélő tinis műsorok 33 százaléka tartalmazott utalást a biztonságos szexre, a szexuális részvétel felelősségére vagy a védekezés nélküli szex esetleges veszélyeire, míg a fiatalok szexuális együttlétet ábrázoló adások között ez az arány 25 százalék volt. Ezzel ellentétben a felnőtt szexről szóló műsorokban ritkábban foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel.

A kutatók állásfoglalása szerint a jövőben a televíziós szexualitásról folyó vitában sokkal fontosabb lehet azzal foglalkozni, hogyan ábrázolják a szexet, mint az, hogy mennyi szexet mutatnak. A tanulmány megerősíti, hogy a szexuális tartalmú üzenetek növekvő gyakorisággal szerepelnek a képernyőn. A szexuális tartalom bősége mellett azonban a helyzet továbbra is az, hogy a nemiség ábrázolásainak csupán vékony kisebbsége foglalkozik azokkal a kérdésekkel, amelyek fontos közegészségügyi problémákat jelentenek minden korosztály szexuálisan aktív tagjai számára. Az ilyen témákra fordított figyelem hiánya a legjobb esetben is csökkentheti ezeknek a szempontoknak az előtérbe kerülését a nézők előtt, és elmulasztja a lehetőséget, hogy hozzájárulhasson ahhoz, hogy az emberek nagyobb tájékozottságon alapuló döntéseket hozzanak.

BK.