A szerb nevek írásmódja és kiejtése

Vágólapra másolva!
Az [origo] cikkeiben paradigmaváltás következett be, a szerb nevek fonetikusnak hitt átírásáról áttértünk - az ékezet elhagyásával - a latin betűs leírására. A jogos Miért? kérdésre ad választ e cikk.
Vágólapra másolva!

A magyar helyesírás sajátja a szabály, hogy - amennyiben lehetséges - a neveket az eredeti formában írjuk. Például George Washington. Vagy Lionel Jospin. Vagy Bruce Lee. Esetleg Zbigniew Brzezinski.

Vannak persze furfangos nyelvek, amelyek a magyarban nem használatos írásjelekkel is operálnak. A magyarul író ilyenkor ezeket a betűket - egyesek szerint talán szolgalelkűen - átveszi, alkalmazza. Az el Nino kifejezésben, például, az n betűre felteszi a tildét, azt a kedves, hullámos vonalat.

Ha tudja. Mint példánkból kiderül, nem mindig tudja, mert elavult a nyomdagépe, vagy internetes újságba ír. Ez esetben az idegen nevet a mellékjelek, ékezetek elhagyásával írja. El Nino. De nem fonetikusan, tehát az el Ninyó helytelen.

Fonetikusan azoknak a nevét írjuk át, akik anyanyelvükön nem latin betűket vetnek papírra. Ilyen például a görög, az arab, továbbá a cirill betűkkel író nyelvek (orosz, ukrán, bolgár, macedón).

Mi a helyzet azonban a szerb nyelvvel, kérdezheti joggal a figyelmes olvasó. A szerb nyelv - ezáltal a szerb nevek átírása - speciális esetnek tekinthető. A szerb nyelv ugyanis a latin, illetve a cirill betűkészletet egyaránt használja. A cirill betűkészletben minden hangot külön betű jelöl, a latin betűs változatban pedig ékezetek alkalmazásával képezik a betűket.

Igaz, a kilencvenes évek elején - Slobodan Milosevic regnálásának elején - az állami propagandagépezet gondoskodott arról, hogy a közélet hisztérikusan nacionalista állapotba kerüljön, és a nemzeti önazonosság, a nemzeti különállás és sajátosság jegyében csak a cirill betűk használatát javasolta. Nem kis sikerrel; a cirill betűs írásmód használata lett a ?hazafiság" fokmérője.

Örületes időszak volt. Azonban Szerbiában nem szűnt meg a latin betűs írásmód használata. Újságok, könyvek jelentek meg így, elvégre a lakosság ezen is tud írni, olvasni.

Az [origo] ezentúl a szerb neveket az ékezetek elhagyásával írja át. Elsősorban azért, mert így egyszerűbb. Másrészt azért, mert az eddigi gyakorlat - és ez a magyar sajtó sajátja - pontatlanságot és kuszaságot eredményezett.

A magyar sajtó ugyanis úgy viszonyul a szerb nevekhez, mintha azok csak cirill betűkkel íródnának, a fonetikus átírás (és a kiejtés nemkülönben) azonban gyakran felületes vagy pontatlan. Milosevic neve, például, egyszerű eset: a végén, a c betűn egy aposztrófszerű vonalka jelzi, hogy az illető betű a ty hang jele. Így a gyakori Milosevics átírás pontatlan - akkor is, ha a szerb ty betű hangzása a magyar fülnek talán a magyar cs hangra hajaz.

De nézzük, mi a helyzet más nevekkel. Szerbia miniszterelnökének nevét általában így írja a magyar sajtó: Zoran Djindjics. Pedig ha valóban a fonetikus átírást használnánk, úgy a politikus vezetéknevét így írnánk: Gyingyity, hiszen a dj betűk a gy hangot jelölik, a vége pedig a már említett ty. Helyettese pedig Csovics vagy Covics helyett Csovity lenne.

És így tovább: reméljük, sikerült megindokolni, hogy miért változtatunk eddigi gyakorlatunkon.

[origo]