A mai Anglia kilencedik századi lakói szemében egy száznyolcvan centis férfi óriásnak számított. Tudjuk, hogy ezer évvel ezelőtt nem csak az átlagéletkor, de az átlagos testmagasság is messze elmaradt a ma jellemző arányoktól. Brit kutatók most kiderítették: az elmúlt évszázadokban a két tényező sokkal jobban összefonódott, mint napjainkban, és a magasabb emberek egyben hosszabb élet elé is nézhettek. A kutatók 490 csontvázat vizsgáltak meg Barton-in-Humber egy ősi temetőjében. Az egyedülálló temetkezési hely a kilencedik századtól az 1850-es évekig folyamatosan működött a Szent Péterről elnevezett templom árnyékában. A vizsgálatok szerint az eltemetettek nagy része nem élte meg a 45. évet, és több mint 40 százalékuk - 94 nő és 124 férfi - harmincévesnél fiatalabban halt meg. Az alacsony testalkatú, rövidebb végtagokkal rendelkező emberek aránya a harminc évnél hamarabb meghalt felnőttek körében volt a legmagasabb. A 30 évet megérők között már több magas termetűt találtak, a 45 évnél tovább élők között pedig kifejezetten többségben voltak a nagyra nőtt emberek. A kutatást Dr. David Gunnell, a Bristoli Egyetem régésze vezette. Dr. Gunnell elmondta: a feltárt összefüggés hátterében egy harmadik tényező is állhat. "A gazdagabbak még a 10. és a 11. században is jobb étrenden élhettek, és már gyermekkoruktól fogva kevésbé voltak kiszolgáltatottak a különböző betegségeknek. A táplálkozás magyarázatot adhat arra, hogy magasabbra nőttek és a magasabb élettartamra is." [origo] | ||