Arany az űrből<br/>

Az arany nem csak a bankárok, hölgyek és aranyásók figyelmének a középpontjában áll, hanem a geokémikusok is sokat foglalkoznak vele, mert mindmáig nem tudták eldönteni, milyen eredetű a Földünkön található arany. Egy nemzetközi kutatócsoport most azzal a föltevéssel állt elő, hogy bizonyos fémelőfordulások - platina, iridium, palládium és persze az arany is - a világűrből érkezett a Földre.

A föltevés hátterében egy régi vita áll: noha a Földön ritka az arany, mégis gyakoribb a vártnál. Az arany ugyanis a platinához, a palládiumhoz és az iridiumhoz hasonlóan "szereti" a vasat. Ez azt jelenti, hogy amint a cukor jobban oldódik ecetben, mint olajban, az arany is előnyben részesíti a vastartalmú olvadékokat a földköpenyben domináló szilikáttartalmú olvadékokkal szemben. Amikor négy és fél milliárd évvel ezelőtt a Föld keletkezett, a vassal együtt az aranynak és a többi vaskedvelő fémnek a Föld magjába kellett volna vándorolnia. Ennek ellenére a szilikáttartalmú földköpeny jelentős mennyiségű vasat tartalmaz.

Ennek a paradoxonnak a magyarázatára eddig két elmélet született. Az egyik szerint az arany egy része azért maradt a földköpenyben, mert a földtörténet első százmillió évében a vas és a szilikátok elkülönültek egymástól. Ez a szétválás 500-1000 kilométeres mélységben történt. Az itt uralkodó hőmérsékleten és nyomáson a vas már nem oldotta olyan jól az aranyat.

A másik magyarázat szerint az arany csak a Föld magjának kialakulása után került a Földre, s ez csak kondritok becsapódása útján történhetett. Ezek a meteoritok Naprendszerünk kezdetének kozmikus maradványai, amelyek 150-300-szor több vaskedvelő fémet tartalmaznak, mint a földköpeny.

Az elképzelés ellenőrzése céljából a münsteri egyetem kutatói az 500 km mélységben uralkodó nyomást és magas hőmérsékletet létrehozva, laboratóriumban szimulálták a platina és a palládium szilikát- és fémfázis közti eloszlását. Azt találták, hogy a szilikátfázisban kisebb volt a két fém koncentrációja, mint a földköpenyben. Eszerint a nemesfémek akkor kerülhettek becsapódó kondritokkal a Földre, amikor már elvált egymástól a köpeny és a mag.

A mai platina- és aranykészletek magyarázatára a köpeny és a mag elkülönülése óta évente ezer tonna földönkívüli anyag becsapódását kell föltételeznünk. Ennek nagy része röviddel a magképződés után hullott a Földre.

(Természet Világa)

Ajánló: