A lyuk nem csupán mohón tömi magába mindazt, amihez hozzáfér, hanem időről időre hatalmas forró gázbuborékokat is kiböffent magából. A szokatlan alakú NGC 4438 galaxis egyébként a Virgo-galaxishalmazban, a Földtől mintegy 50 millió fényévre fekszik.
A Hubble-űrtávcsőnek a galaxis központi vidékéről készült felvétele világosan mutatja az egyik kiböffentett buborékot, amely egy sötét porsávból emelkedik felfelé. A másik buborék, amely a porsáv alól indul, alig észrevehető homályos vörös pacninak látszik a galaxis közepéről készült közeli felvételen (a jobb oldali színes képen). A háttérkép a galaxist szélesebb látószögből, távolabbról mutatja, a jobboldalt kinagyított tartományt fehér keret jelzi. A hamis színezésű képen a vörös szín a forró gázt jelöli. Fotó: NASA/Jeffrey Kenney és Elizabeth Yale (Yale University).
Ezek a rendkívül forró buborékok azért keletkeznek, mert a fekete lyuk mohón szívja maga felé a körülötte kialakult akkréciós korongban (a fényes buborék alatti fehér tartományban) örvénylő anyagot. Ennek egy része "átrepül" a korong ellentétes oldalára, és emiatt két kifelé tartó, ellentétes irányú anyagáramlás jön létre, amely úgy forog körbe, mint egy kétsugaras kerti locsoló. A középponttól egy kicsit távolabb az ikernyalábok egy sűrűbb, hűvösebb, lomhábban mozgó "gázfalnak" ütköznek: ez hozza létre a fénylő buborékot, amely továbbhalad kifelé, de egyre veszít energiájából, végül szétfoszlik. A buborék a galaxis középpontjának egyik oldalán fényesebb, mert az anyagsugár ott sűrűbb gázfelhőbe ütközött. Ez a fényesebb buborék 800x800 fényév kiterjedésű.
(Élet és Tudomány)
Ajánló:
Az eredeti angol nyelvű sajtóanyag az Űrtávcső Tudományos Intézet honlapján.
Korábban:
2000. július 5. A galaxisok szívében megbújó óriási fekete lyukak nem születtek eleve nagynak, hanem fejlődésük során a nekik otthont adó galaxisok által szigorúan "adagolt" gáz- és csillagétrenden nőttek mai méretükre.