Műholdtemetés<br/>

A NASA március 23-án eldöntötte, hogy a Csendes-óceán hullámsírjába "temeti" legnagyobb asztrofizikai műholdját, a Compton Gamma Obszervatóriumot.

Mint egy korábbi cikkben már olvashatták, a Compton Gamma Ray Observatory (CGRO) nevű, Föld körül keringő gamma-műhold három helyzetbeállító szerkezetéből (giroszkópjából) egy felmondta a szolgálatot. Kettővel ugyan még célra lehet mozgatni a műholdat, de ha még egy tönkremenne, akkor nem csak az észlelések kerülnének veszélybe, hanem a szerkezet biztonságos deorbitálása (Föld körüli pályáról való lehozása) sem lenne lehetséges.

A CGRO törmelékeinek várható szétszóródási sávja

A NASA március 23-án hivatalosan is bejelentette, hogy - az emberi biztonságot mindenek előtt szem előtt tartva - a nyár elején deorbitálja a műholdat, a Csendes-óceánba irányítva. Az esemény várhatóan június 3-án következik be, amelyet négy pályamódosítás előz meg, fokozatosan csökkentve a szerkezet keringési magasságát. A CGRO mérnökei extra biztonsági eljárásokat is kidolgoznak arra az esetre, ha a manőver során egy újabb giroszkóp is elromlana.

Az óvatosságra szükség is van, mivel a 17 tonnás monstrum nem ég el teljesen a Föld légkörében. Bár nagy része elpárolog a súrlódás miatt keletkező hőtől, szívósabb anyagai kb. homokszemcse méretű darabokból álló törmelékfelhőként, kb. 320 km/h-ás sebességgel záporoznak majd a földfelszínre. A titánium-ötvözetek még ennél is nagyobb darabokban érkezhetnek le. Hivatalos becslések szerint 30-40 törmelékdarab tömege meghaladhatja majd a 18 kg-ot, sőt egyesek az 1 tonnát is elérhetik. A törmelékfelhő egy 30x1500 km-es sávot borít majd el, amelynek közepe a Hawaai-szigetektől 2500 m-re délre, az Egyenlítő közelében lesz. A belépés alatt a hajó- és repülőgép-forgalom természetesen szünetel ezen a területen. Annak esélye, hogy az irányítottan, két működő giroszkóppal lehozott szerkezet darabjai bárki halálát okozhatják, 1 a 29 millióhoz (ha nem kontrolláltan érkezne le, akkor már 1 az 1000-hez lenne az arány).

A CGRO 1991-ben kezdte meg munkáját, a gammasugárzást kibocsátó égi források és gammakitörések feltérképezését. Eredetileg 2-5 évre tervezték küldetését, de a mai napig is remekül működik. A műhold igazi áttörést hozott a gammacsillagászatban: több mint 400 gammaforrást észlelt (megtízszerezve az ismert források számát), s 2500 gammakitörést rögzített (korábban csak 300-at észleltek). Főleg ez utóbbi teljesítménye jelentős, mivel ezekből derült ki, hogy a csillagászat egyik legnagyobb rejtélyének számító gammakitörések igen gyakori jelenségek, égbolton való eloszlásuk egyenletes, s legtöbbjük valószínűleg igen nagy távolságokban játszódik le.

Az égbolt gamma-térképe (a középső fényes sáv a Tejútrendszer korongja). A térkép a CGRO két éves (1991-92) megfigyelés-sorozatával készült

A gammacsillagászat tehát a következő néhány évben veszít fejlődésének lendületéből, mivel a fejlesztés alatt álló obszervatóriumok közül a Swift csak 2003-ban, a CGRO-nál 50-szer érzékenyebb GLAST (Gamma-ray Large Area Space Telescope) pedig csak 2005-ben kerül Föld körüli pályára.

A CGRO május 26-áig folytatja a tudományos munkát. A NASA nem próbálkozik a javítást szolgáló űrrepülőgépes küldetéssel, mivel ez túl kockázatos lehet a gép és a legénység számára.

S. T.

Ajánló:

A 2003-ban indítandó gamma-műhold bemutatása - háttér-információk a gammakitörésekről. Rövid magyar nyelvű háttéranyag és linkgyűjtemény a témában. Szakdolgozat - részletek a CGRO-val kapcsolatban. Az eredeti sajtóanyag a SpaceViews honlapján.