Miért éppen ma van a szökőnap?<br/>

Az idei év szökőév. Ezzel szemben 1900 nem volt az. Mi ennek az oka? Vajon szökőév volt-e 1100? Miért nem február 29-e a szökőnap?

Mai naptárrendszerünk elődje, a régi római naptár eleinte 304 napos volt. Ennek hossza tehát nagymértékben eltért az év valódi hosszától, tehát attól az időtartamtól, amíg a Föld egy teljes keringést végez a Nap körül (napév). A napév hosszára megadhatjuk azt az időtartamot, amennyi eltelik, míg a Föld pályájának ugyanarra a pontjára tér vissza. A földi megfigyelők számára az égbolton a Nap látszólagos mozgása követhető, vagyis a Nap két ugyanolyan helyzete között eltelt időt tudták mérni az ókorban is (ekkor még egyébként is azt gondolták, hogy a Nap kering a Föld körül). Tropikus évnek nevezzük azt az időtartamot, amely a Nap két tavaszponti helyzete (vagyis két tavaszi napéjegyenlőség) között telik el: vagyis 365 nap 5 óra 48 perc 46 másodperc. (A tavaszpont az éggömb egyik kitüntetett pontja, az ekliptika és az égi egyenlítő egyik metszéspontja).

A tropikus év és a naptári év közötti eltérést először Numa Pompilus római király próbálta meg korrigálni azzal, hogy 355 napossá egészítette ki, 51 nappal kibővítve azt. Ekkor vezették be a Ianuarius és Februarius hónapokat - addig az év a Mars istenről elnevezett Martius hónappal kezdődött.

Ezzel ugyan közelebb kerültek az év valóságos hosszához, ám az eltérés még mindig igen jelentős volt. Ezért vezették be kétévenként a szökőhónapokat (Mercedonius), így korrigálva az eltérést. Ezeket február 23-a utánra illesztették be, így ezekben az években a február csak 23 napos volt.

Ezzel a változtatással élve azonban a naptári év hossza meghaladta a tropikusét, és a papok önkényeskedéseivel együtt az eltérés lassacskán hatalmas időtartamra növekedett - Julius Caesar idején már 90 napos volt. Ezért korrekcióképpen Kr. e. 46-ot 445 naposra hosszabbították - ez volt a naptártörténet leghosszabb éve, a "zűrzavar esztendeje". Ezután már a Caesar megbízásából, Szoszigenész csillagász által kidolgozott Julián-naptárt alkalmazták, mely 365 naposnak tekintett egy évet, és négyévenként iktatott be egy 366 napos szökőévet. A szökőnapot a korábbi két szökőhónap kezdetének helyére illesztette be, ezért tüntetik fel a mai naptárak is a február 24-ét a szökőnapként.

A Julián-naptár 365,25 napos évei sem egyeznek meg az év valódi hosszával (11 perc 14 másodperces eltérés), s ez a kis hiba 128 évenként egy teljes nappá gyülemlik fel. Ez oda vezetett, hogy a 325-ben tartott niceai zsinat idején a tavaszi napéjegyenlőség időpontja már nem a Caesar által megállapított március 24-ére, hanem 21-ére esett. A zsinat tehát rögzítette ezt az időpontot, ám semmit sem tett a korrigálás érdekében.

XIII. Gergely pápa naptárreformja oldotta meg végül a problémát: e szerint 1582-ben október hó 4. napját rögtön 15-e követte, így javítva ki az addigra már 10 naposra felgyűlt hibát, és elrendelte, hogy csak a 400-zal osztható évszázadok lehetnek szökőévek: így tehát pl. 1600 és 2000 szökőév, de 1900 nem az. Ezzel alakult ki a ma is használatos Gregorián-naptár, amelynek alkalmazásával 3225 évente egyetlen nap eltérés adódik a valódi és a naptári év hossza között.

Felhasznált források:
Schalk Gyula: Idők - korok -naptárak
Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás

K. J. - S. T.

Ajánló: