A párizsi és strasbourgi kutatók szerint a Hold, amely ma is árapályt kelt a Föld óceánjain, régebben, amikor még közelebb volt bolygónkhoz, sokkal erőteljesebben befolyásolhatta a földkéreg változásait is. Elméletük szerint a Föld történetének három olyan időszaka is volt, amikor a Nap és a Hold együttes hatása olyan oszcillációkat keltett a Föld mélyében, amelyek eredményeként a földkéregben komoly változások alakultak ki, és erőteljes vulkáni tevékenység is fellépett.
Ez magyarázatot adhat például a kontinensek szétválására, s arra a máig megmagyarázatlan tömeges méretű pusztulásra, amely mintegy 300 millió évvel ezelőtt eltörölte a Föld színéről az akkor ott élő fajok legtöbbjét, s utat nyitott a dinoszauruszok egyeduralmának. A modell szerint az oszcillációk a Föld magjában olyan feszültségeket váltottak ki, amelyek a kéregben repedéseket hoztak létre, amelyeken keresztül a súrlódás hőjétől megolvadt magma kijuthatott a felszínre, és teljesen átrajzolhatta annak arculatát.
(Élet és Tudomány)
Ajánló:
Kósa Pál nagyszerű munkájából a lemeztektonika és a vulkánosság alapjait is megismerhetjük.