A klímajelző rágcsálók nem szobatiszták<br/>

Hová menjünk, ha információkat akarunk találni a legutolsó eljegesedés utáni trópusi esőzésekről? Bármilyen meglepő, Dél-Amerika legszárazabb sivatagában ajánlatos keresgélni. De a sikeres kutatás egyik előfeltétele, hogy néhány ott élő rágcsáló ne legyen szobatiszta...

Az Arizona Egyetem kutatói és hallgatói átfésülték az Atacama-sivatagot Chile északi részén, hogy bizonyítékokat keressenek az elmúlt 40 000 év regionális klímaváltozásairól. Leleteik alapján újra kell gondolni a nedves és száraz periódusok váltakozásának időpontjait a területen. De miért kell az esőzések nyomait éppen a sivatagban keresni? A kutatók szerint ez jobb, mint például Amazónia, ahol alig lehet utat vágni az őserdőben, és ráadásul a feltárásokat is teljesen benövi a növényzet. Ugyanakkor viszont a nyári esőzések az Atacama-sivatag északi részén ugyanabból a légköri áramlási rendszerből származnak, amelyek Amazónia éghajlatát is meghatározzák.

Ennek ellenére ez a terület alig hasonlít a trópusi esőerdőkre vagy akár a "bujább" növényzettel rendelkező Sonora-sivatagra. A kutatók az "abszolút sivatag" kifejezést használják annak a terméketlenségnek a leírására, amit a hegyekből az Atacama-sivatagba való leereszkedés közben tapasztaltak. 3000 méteres magasság alatt a növényzet nagyon ritkává válik, sőt akár teljesen el is tűnhet. Ha azonban a csapadék mennyisége növekszik, akkor a növényzet visszatér az abszolút sivatagba is, azokkal az állatokkal együtt, amelyek követik a növényzetet.

Ezen állatok között előfordulnak rágcsálók is, amelyek közül 4-5 faj még nem jutott el a szobatisztaság általunk kívánatosnak tartott szintjére: ezek a különös viselkedésű állatok rendszeresen a fészkükben vizelnek. Ennek eredményeképpen a fészek környezetében megkeményedik az üledék, amit a kutatók több ezer évvel később is megtalálnak "fosszilis trágyadombok" formájában. Így megőrződnek a fészkek, amelyek egyébként nagyon gyorsan megsemmisülnének az állatok elpusztulása után. A fosszilis fészkekben talált levelek, ágak, magok, csontok és rovarok alapján nagyon pontosan lehet rekonstruálni a területen egykor uralkodó növényzetet, illetve a klímaváltozások irányait. A radiokarbon-módszer használatával az egyes "trágyadombok" képződési idejét viszonylag szűk időintervallumon belül meg tudják határozni.

A korábbi kutatások alapján eddig azt gondolták, hogy a terület tavai mintegy 11 600 évvel ezelőtt kiszáradtak. Eddig több mint 400 "trágyadombot" találtak és vizsgáltak meg az Atacama-sivatagban. A radiokarbon-kormeghatározás alapján ezek közül sok a 10 500 és 11 800 évvel ezelőtti intervallumban képződött. Ráadásul tele vannak nyáron virágzó fűfélékkel, ami egy erősebb monszunhatást jelez a fiatalabb Dryasnak nevezett korszak végén.

A "trágyadomb" eredményeit megerősítették azok a vizsgálatok, melyek során a talajvízszintet rekonstruálták az egykori forrásokban lerakódott üledékek alapján. Ezek szerint magas volt a vízszint a 14 000 és 9100 évvel ezelőtti, valamint a 7000 és 2000 évvel ezelőtti intervallumokban. Éppen ezeket az időszakokat tartották korábban száraznak. Az új adatoknak van egy figyelmeztető jelzésük a jelenkor számára is. Ugyanis a klímaváltozások a fiatalabb Dryas-korszak végén néhány évtized alatt következtek be. Hasonlóan gyors változások történhetnek akár napjainkban is…

Dulai Alfréd

Ajánló:

A hivatalos sajtóanyag az Arizona Egyetem honlapján. Az Andok botanikai információs rendszere. Egy érdekes kísérlet az Atacama-sivatagban, rengeteg képpel.