Szénhidrogén-óceánok a Titánon<br/>

A Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium (LLNL) és a Kaliforniai Egyetem kutatói minden eddiginél jobb felbontású képeket készítettek a Szaturnusz titokzatos holdjáról, a Titánról.

Claire Max, az LLNL asztrofizikusa szerint az új felvételeken kirajzolódó sötét tartományok folyékony szénhidrogéntengerek, míg a fényesebbek jeges-sziklás szárazföldek vagy fennsíkok lehetnek.
Az 5000 kilométer átmérőjű, a Merkúr bolygónál nagyobb hold a Föld mellett az egyetlen olyan égitest Naprendszerünkben, amelynek nitrogénben gazdag légköre van. Persze, mivel a Naptól csaknem tízszer olyan messze van, jóval hidegebb bolygónknál: felszíni hőmérséklete mindössze mínusz 180 Celsius-fok. Megfigyelését különösen megnehezíti, hogy magaslégkörében az ultraibolya fény hatására a metánból vastag, szmog szerű köd képződik, amely elfedi a Titán felszínét. Amikor 1980-ban a Voyager űrszonda elrepült mellette, csak e ködburok barnás-narancs színű tetejét sikerült lencsevégre kapni. Az infravörös fény ugyan áthatol ezen a sűrű rétegen, de sajnos, a Titán olyan messze van tőlünk, hogy még a Hubble űrtávcsővel sem készíthetők elég éles felvételek. A kutatócsoport most a hawaii Mauna Kea Keck I távcsővével, és egy új mérési eljárással érte el a minden eddiginél jobb felbontást. A Föld légkörének sűrűség és hőmérséklet-ingadozásaiból adódó elmosódottságot az úgynevezett "foltinterferometriával" küszöbölték ki. Ebben az eljárásban több száz olyan pillanatfelvételt dolgoz össze a számítógép, amelyek mindegyike olyan rövid időtartamú, hogy eközben nem befolyásolhatják a légköri turbulenciák. Így minden eddiginél pontosabb képet kaptak a Titán felszínéről. "A játék gumikacsához hasonlító fényes terület sziklák és jég keverékének tűnik - mondta Max. - A kép bal szélén látható vese alakú terület pedig, amely minden fényt elnyel, Naprendszerünk egyik legsötétebb alakzata."
A kutatók már régóta gyanítják, hogy a főként szénhidrogénekből álló szmog kicsapódva sűrű, fekete "eső"-ként hullhat vissza a Titán felszínére. A sötét anyag cseppfolyós metánból, etánból vagy más nehezebb szénhidrogénekből állhat, bár az sem kizárt, hogy valamiféle szilárd halmazállapotú szerves anyag. A kutatók számára mindkét lehetőség izgalmas. Ha folyadékról van szó, akkor a Földön kívül egyedül a Titánon találhatók nyílt, felszíni tengerek. Ám akár cseppfolyós, akár szilárd ez az anyag, a bonyolult szerves vegyületek bomlása és vegyülése nagyon hasonló lehet ahhoz, ami Földünkön is történt az élet kialakulása előtt. Ebben az értelemben a Titán sokkal inkább hasonlít az élet előtti Földhöz, mint Naprendszerünk bármely más bolygója vagy holdja.
A NASA és az ESA által két éve felbocsátott Cassini-űrszonda, amely a Vénusztól visszatérőben nemrég haladt el a Föld mellett, a kapta meg az utolsó lökést a nagybolygók felé, jelenleg a Szaturnusz felé tart, és 2004-ben a bolygó közelébe érve útjára indítja a Huygens-szondát, amely a tervek szerint leszáll a Titánon. A mostani és a hasonló megfigyelések segíthetnek annak eldöntésében, hogy vajon a szonda "földet" érne, vagy egy földön kívüli tengerbe csobbanna bele.

(ÉT)

Ajánló:

A küldetés leírása magyar nyelven a Supernova oldalain - cikkek, képsorozat, videók. A NASA hivatalos Cassini-honlapja

Korábban: