Fontos felfedezés a HIV-fertőzésnél

Amerikai kutatók olyan fehérjéket azonosítottak, amelyek segítségével a HIV-vírus elbújhat és életben maradhat a megfertőzött sejtekben.

Már korábbi kutatások során kiderült, hogy az AIDS-betegséget okozó HIV-vírus nem pusztítja el az összes megtámadott T-sejtet (a T-sejtek az immunrendszer alapvető alkotóelemei). A sejtek egy része életben marad, és a vírus hosszú ideig lappanghat bennük: így megmenekül az antivirális terápiás szerektől, és később ismét szaporodásnak indulhat.

A philadelphiai gyermekkórház (The Children's Hospital of Philadelphia) kutatói olyan T-sejteket hasonlítottak össze, amelyek elpusztultak a vírustámadástól, illetve életben maradtak. A megmenekült sejtekben olyan fehérjéket sikerült azonosítani, amelyek lehetővé teszik, hogy a megtámadott sejt ne kövessen el öngyilkosságot (programozott sejthalált, ún. apoptózist), amikor érzékeli a vírusok behatolását.

E fehérjék termelődésének hátterében egy olyan gént azonosítottak, amely emberben már korábban is ismert volt, de működését eddig nem hozták kapcsolatba a HIV-fertőzéssel. A felfedezést erősíti, hogy egerekben és patkányokban igen hasonló gének a programozott sejthalált gátolják. (A gén most a HALP rövidítést kapta, ami a szerepére utaló angol szavakból származik: "HIV-associated life preserver").

Bár az eredmény egyelőre csak sejttenyészeteken alapul, közelebb viheti a kutatókat új terápiás szerek kifejlesztéséhez. Ezekre nagy szükség lenne, mert bár a kombináltan alkalmazott szerek általában a kimutathatóság alá csökkentik a vírusszintet, egyelőre nem tudnak mit kezdeni a megmaradt sejtekben megbújó vírusokkal.

A kutatók beszámolója az AIDS c. szaklap 2004. márciusi számában jelent meg.