Digitális képkalózok

Digitalizálják a londoni National Gallery páratlan ritkaságokat tartalmazó képgyűjteményét. A technika újítás azonban bajjal járhat: a szépművészeti alkotások is hasonló "digitális kalózkodás" áldozatai lehetnek, mint a filmek vagy a zenei felvételek.

A világ egyik legnevesebb képtára nyolc éve működik együtt a Hewlett-Packard céggel abban, hogy gyűjteményéből több mint 2000 festményt digitalizáljanak. A képeket olyan digitális fényképezőgéppel örökítik meg, amelynek felbontása hússzor akkora, mint az üzletekben megvásárolható legjobb gépeké.

Ha ezentúl képet rendelünk a múzeumtól, a nyomdában öt perc alatt kinyomtathatják számunkra a jó minőségű, színes reprodukciót. A múzeum olyan üzleteket is be akar rendezni szerte a világon, ahol ezeket a másolatokat árulják. (A képtár állandói kiállításai egyébként díjmentesen megtekinthetők.) De ha a képeket az interneten továbbítják, növelik az illegális másolatok készítésének esélyét.

Tudvalevő, hogy a digitális kalózkodás óriási csapás a lemezkiadókra nézve. A háztartásokban zenei CD-k közül minden harmadik kalózlemez. A hangrögzítő ipar vezetői ma már úgy nyilatkoznak: ha tudták volna, milyen tökéletes másolatok készíthetők a CD-felvételekről, nagyobb védelemről gondoskodtak volna.

A múzeum - egyelőre - nem tervezi, hogy digitális vízjellel védje meg az elektronikus képeket és a kinyomtatott másolatokat. A digitális képek szerzői joga jelenthet ugyan némi törvényes védelmet, de a zeneipar példája arra int, hogy jó lesz vigyázniuk: e jogukat nehezen juttathatják majd érvényre.

Michael Kuhn, aki 20 évvel ezelőtt részt vett a Polygram és a Philips első CD-felvételeinek megjelentetésében, ma úgy véli, hogy a lemezkiadóknak "szinte minden percben" gondolniuk kellett volna a kalózokra. Példájukat szem előtt tartva a filmstúdiók és a képtárak vezetőinek is föl kell készülniük a "kalóztámadásokra".