A daganatos betegségek igen jó eredménnyel gyógyíthatók, ha időben észlelik őket - vagyis ha az elsődleges (primer) daganat még nem adott áttéteket. Az áttétek úgy alakulnak ki, hogy az elsődleges daganatokból elvándorló tumorsejtek a keringéssel eljutnak a szervezet más helyeire - először általában a környéki (regionális) nyirokcsomókba, majd egészen távoli szervekbe is -, ott megtapadnak, és új kolóniákat alapítanak. Ekkor már sokkal nehezebb kezelni a betegséget - a daganatos halálozások kb. 90%-a az áttétek miatt történik.
Az amerikai rákkutatók szövetségének országos találkozóján a Howard Hughes Medical Institute kutatói arról számoltak be, hogy sikerült számos, az áttétképzésben szerepet játszó gén, illetve a róluk készült fehérje nyomaira bukkanniuk a vérben és a szövetekben. A mintákat olyan páciensektől vették, akik különféle típusú áttétes rákban (emlő, prosztata, melanoma) haltak meg.
A genomikai módszerekkel folytatott vizsgálatok során - az emberi tumorsejteket kísérleti állatokba oltva - 48 olyan gént azonosítottak, amelyek megváltozott aktivitása, azaz a róluk készült fehérjék szintjének megváltozása segítheti a tumorsejtek terjedést, azaz az áttétek kialakulását.
Ezek egyike a rákkutatás egyik régi célpontja, az MMP-1 jelzésű enzim, (mátrix-metalloproteináz), amelyet a tumorsejtek arra használnak, hogy kitörjenek a sejteket összetartó fehérjehálózatból. A kutatások során az MMP-1 szintje magasnak mutatkozott az áttételes emlőrákban szenvedő páciensek szérumában. Ugyanígy az interleukin-11 nevű anyagé is, amelyet a tumorsejtek a csontállomány szétroncsolására használhatnak, hogy helyet csináljanak saját szaporodásukhoz.
A kutatók véleménye szerint ezeknek az anyagoknak a kimutatása az áttétképződés korai detektálását teszi lehetővé, azaz eredményeik új diagnosztikus eljárásokat alapozhatnak meg.