Mint arról korábban beszámoltunk, a katasztrófa gyökerét valószínűleg a start során történt eseményben kell keresni: a Columbia startja során levált egy darab a fő hajtóanyagtartály szigeteléséből és az űrrepülőgép bal szárnya vezető élének csapódott.
A katasztrófa okait vizsgáló független bizottság (The Columbia Accident Investigation Board, CAIB) most minden korábbinál élesebb felvételeket hozott nyilvánosságra a start során történt incidensről. Az indítóállványon elhelyezett kamera processzált képkockáin az eddigieknél még világosabban látható, amint a szigetelésdarab leválik a tartályról, s a bal szárny vezető élének csapódik. A becsapódás sebessége a számítások alapján 835 km/h volt. A korábbinál élesebb képek alapján felmerült, hogy a levált szigetelésdarab forgott - ezt eddig nem vették számításba -, ami fokozhatta a becsapódás károsító hatását.
Mint arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, a megtalált roncsdarabok átvizsgálása, a telemetriai és a megtalált adatrögzítőben tárolt adatok alapján a landolásnál a problémák a bal szárny vezető élének 8-as és 9-es hővédő panelja között kezdődtek, ahol a két panelt összekötő elem területén egy lyuk vagy repedés keletkezett, s itt kezdődött meg a forró plazma beáramlása a szárny belsejébe. A start videofelvételeinek részletes elemzése alapján éppen ide csapódott be a levált szigetelésdarab.
A vizsgálatok kezdetekor a NASA nem tulajdonított komoly jelentőséget az incidensnek, mára azonban elmondható, hogy a katasztrófához vezető lehetséges forgatókönyvek közül ez áll a legelső helyen.
A bizottság befejezte azokat az első kísérleteket, amelynek során a szigetelésdarab becsapódásának hatásait vizsgálták az űrrepülőgép hővédő rendszerén. Különböző tömegű szigetelésdarabokat különböző sebességgel lőttek ki egy sűrített nitrogénnel működő ágyúból az Enterprise űrrepülőgép futóműakna-ajtajára, pontosabban ennek hővédő csempéire (az Enterprise soha nem járt az űrben, a shuttle-rendszer tesztelésére szolgált). A távolság 2-3 méter között változott, a becsapódások szögét is variálták.
Az eredmények alapján megállapítható, hogy nem történt olyan károsodás a burkolaton, amely éles körülmények között katasztrófához vezethetett volna. Azonban - mint azt imént olvashatták - a szigetelésdarab a szárny vezető éléhez, az ott lévő ún. megerősített szén-szén panelekhez csapódott, amelyek esetleg teljesen másképp reagáltak. Az erre vonatkozó teszteket júniusban hajtják végre.
A NASA szakemberei eközben olyan megoldásokat keresnek, amelyek segítségével minimalizálni lehet a hasonló leválások bekövetkeztének esélyét.