Az életmód génjeinket módosíthatja

Részlet Matt Ridley: Genome c. könyvéből, amely hamarosan magyar nyelven is megjelenik az Akkord Kiadó gondozásában.

Az egyes kromoszóma egyik génje, a laktáz-gén által kódolt laktáz-enzim szükséges a tejben gyakori cukorféleség, a laktóz (tejcukor) megemésztéséhez. Mindannyian úgy születünk, hogy a gén bekapcsolt állapotban van, ám a legtöbb emlősben - így a legtöbb emberben is - a korai gyermekkor végén kikapcsolásra kerül. Ez érthető is: a régi időkben tejet csak csecsemőkorban fogyasztottunk, így az enzim további termelése energiapazarlást jelent. Ám néhány ezer évvel ezelőtt az ember rájött arra az alattomos trükkre, hogy a háziállatok tejét ellophatja magának - s megszülettek a tejtermelési hagyományok. Ez nagyszerű volt a csecsemőknek, a felnőtteknek azonban a laktáz-enzim hiányában nehézségeik támadtak a tej megemésztésével. A probléma megkerülésének egyik módja, hogy egy baktériumra hagyjuk a laktóz megemésztését, amely a tejből sajtot varázsol. A kevés laktózt tartalmazó sajtot a gyerekek és a felnőttek is könnyen megemészthetik.

Esetenként azonban a laktáz-gén kikapcsolásáért felelős génnek mutációt kell szenvednie, így a laktáz termelése nem marad abba a kisgyermekkorral. Ez a mutáció lehetővé teszi hordozóinak, hogy egész életük során ihassák és meg is emészthessék a tejet. A zabpehely-gyártók szerencséjére a legtöbb nyugati ember hordozza ezt a mutációt. A nyugat-európaiak több mint 70%-a származásánál fogva felnőttként is ihat tejet, míg Afrika egyes részein, Kelet- és Délkelet-Ázsiában és Óceániában ez az arány kevesebb mint 30%. E mutáció gyakorisága emberről emberre és helyről helyre finom és részletes mintázatokkal változik, olyannyira, hogy lehetővé teszi számunkra feltenni és megválaszolni a kérdést: milyen okból ittak az emberek először tejet?

Három elgondolást vehetünk fontolóra. Az első és legnyilvánvalóbb, hogy a csordában tartott állatok kínálták ezt kényelmes és folyamatos táplálékforrást. A második elképzelés szerint a tejivás ott alakult ki, ahol kevés volt a napsütéses órák száma, s az emberek a tejből szerezték be D-vitamin szükségletüket (a D-vitamin általában a napfény segítségével készül, a tej viszont igen sokat tartalmaz belőle). Az elképzelést az a megfigyelés hívta életre, hogy az észak-európaiak hagyományosan nyers tejet isznak, míg a Mediterráneumban inkább sajtot fogyasztanak. A harmadik elmélet szerint a tejfogyasztás a száraz, vízben szegény vidékeken vert gyökeret, s elsősorban egy extra folyadékforrásként szolgált az emberek számára. A Szahara nomád beduinjai és tuaregei például szenvedélyes tejivónak számítanak.

Hatvanként különálló kultúra vizsgálatával két biológus képest volt választani e teóriák között. Nem találtak jó összefüggést a tejivási képesség és a magas földrajzi szélességek, sem pedig a száraz területek között. Ez meggyengítette a második és harmadik hipotézist. Bizonyítékokat találtak azonban arra, hogy azon emberek körében a leggyakoribb a tej felnőttkori megemésztésének képessége, akik pásztorkodó múltra tekintenek vissza. Tuszik Közép-Afrikában, fulanik Nyugat-Afrikában, beduinok a sivatagban, ír, cseh és spanyol emberek - olyan lista, akikben szinte semmi közös nincs, kivéve, hogy egykor mindnyájan birkákat, kecskéket és marhákat tenyésztettek. Ők az emberi faj tejemésztési bajnokai.

A bizonyítékok arra utalnak, hogy ezek az emberek előbb a pásztorkodó életformára tértek át, s ennek hatására, később fejlesztették ki a tej megemésztésének képességét. A pásztorkodást pedig nem azért választották, mivel erre genetikailag alkalmasnak találták magukat. Ez egy fontos felfedezés. Annak példája, hogy egy kulturális változás vezetett egy evolúciós, biológiai változáshoz. A gének akaratlagos, tudatos cselekedetekkel változásra bírhatók. A tejtermelő pásztorok életvitelének kialakításával az emberek evolúciós nyomást teremtettek saját maguk számára. Ez majdnem úgy hangzik, mint a nagy lamarcki eretnekség, amely oly sokáig hátráltatta az evolúciós vizsgálatokat: egy eszme, mely szerint egy patkolókovácsnak, aki élete során izmos karokra tesz szert, ugyanilyen izmos gyerekei születnek. Nos, a tejivás esetében nem ez a helyzet, de akkor is példaként szolgál arra, hogyan módosíthatja egy tudatos, akaratlagos lépés egy faj evolúciós nyomását - különösen a saját fajunkét.